Michael Robotham: Eltűntnek nyilvánítva

"Ruiz felügyelőt kollégái egy éjszaka a Temzében találják meg, a lábán egy lőtt sebbel, egy bójába kapaszkodva. Szolgálati pisztolyának nyoma vész – és úgy tűnik, a memóriájának is. Csak sejti, hogy bár megúszta a vérfürdőt, most van csak igazán életveszélyben: a lakásában ugyanis több millió font értékű gyémántot talál. Bár kollégái ellene fordulnak, a férfi nem adja fel a harcot a memóriája és egy három éve elrabolt kislány visszaszerzéséért. Egy csinos, fiatal rendőrnő és a barátja, egy zseniális pszichiáter segítségével először az emlékezetéből kiesett napok eseményeit deríti ki, majd egyre mélyebbre merülnek egy csalással, rablással, gyilkosságokkal tarkított, szövevényes bűnügy bugyraiba – sőt, még a London alatti döbbenetes csatornarendszer alvilágába is…"

Nagyon érdekes volt a nyomozó szemszögéből olvasni a történetet. Ugyanolyan letehetetlenül izgalmas, mint az első kötet, még, még, még...

Egy vicces és egy elgondolkodtató idézet a könyvből:
"Soha ne menj olyan orvoshoz, akinek a rendelőjében kiszáradtak a növények!"

"Az ember akarja, hogy gyerekei legyenek, aggódik értük, teljes szívéből szereti őket, de a biztonságukat nem tudja garantálni. A múló idővel, a balesetekkel, a gonoszsággal szemben tehetetlen."

Michael Robotham: A néma gyanúsított

"Joseph O'Loughlin pszichológusprofesszor akkor kerül a média figyelmébe, amikor élete kockáztatásával sikerül egy öngyilkosságot tervező rákos fiút szándékáról lebeszélnie. Az egyszerre ismertté vált pszichológus élete azonban egyik napról a másikra darabokra hullik, amikor a rendőrség az egyik volt páciensének a holttestére bukkan, s mivel a körülmények ellene szólnak, a brutális gyilkossággal O'Loughlint gyanúsítják. A nyomozást vezető Ruiz felügyelő leplezetlen ellenszenvvel viseltetik a neves pszichológus iránt, s mindent elkövet, hogy rács mögött lássa. Hősünknek nem marad más választása, mint megkeresni az igazi gyilkost: az idővel és Ruiz felügyelővel versenyt futva kénytelen magánnyomozásba kezdeni, melynek során egyre valószínűbb lesz, hogy a korábban „véletlennek" tűnő apróságokat összefűzi valami. Ráadásul múltjának újabb, tudata mélyén rejtőző részletei is megelevenednek... Vajon ki fonta köré e csapdákkal teli hálót, ki akarja tönkretenni, mindenét elvenni... és vajon miért? A rendőrség hajtóvadászata mellett folytatott magánnyomozása során olyan titkokra bukkan, melyek egy rég elfeledett, tragikus történethez vezetnek..."

Ez volt az elsőként olvasott regény ettől a szerzőtől, zseniális pszichothriller. Ahogy a szerző mesterien felépíti a cselekményt, apró utalásokkal borzolja a kedélyeket... Amikor már megkönnyebbültem hátradőlne az ember, hogy minden megoldódott, még van egy-két csavarás a történetben, hogy ismét görcsbe rándul a gyomor... Letehetetlen.

Lee Child: Bosszúvágy

"Jack Reacher magányos farkas. Amióta elhagyta a hadsereget, egyedül jár ja az országot, amíg egyik nap hirdetést nem lát az újságban: Reacher hívja fel Rick Shoemakert. A hadsereg visszavárja A külügyminisztérium és a CIA az ő segítségére számít.
Egy ismeretlen merénylő ugyanis rálőtt a francia elnökre. Párizsban. Amerikai golyóval. A célpont és az orvlövész közötti távolság pedig olyan nagy, hogy a feladatra alig egy maroknyi ember lehet képes. Az egyikük John Kott, aki épp most szabadult tizenöt évnyi börtön után. És ezt a büntetést egyetlen embernek köszönhette Jack Reachernek.
Miközben a lehetséges merénylő a G8-as találkozóra tart, hogy beteljesítse küldetését, Reacher a nyomába ered. Üldözőt és üldözöttjét egyetlen dolog hajtja: a bosszúvágy."

Nagyon jó volt, izgalmas és fordulatos, az utolsó oldalakra is tartogatott némi csavart a szerző, nem csalódtam a legújabb Jack Reacher-könyvben sem :)

Néhány kedvenc idézet:

"Fegyveres embernek soha nem szabad okot adni arra, hogy megijedjen tőled."

"– Volt rólam eligazítás?
– O'Day tábornok azt mondta magáról, hogy olyan, mint Sherlock Holmes hajléktalan kiadásban."

A könyv dizájnja újabb arcfelvarráson esett át, nagyon nem tetszik :( Puhafedeles, full piros a gerince, a szerző szép nagy betűtípussal van írva, a cím meg tök miniatűrrel :( A két előző verzió legalább kinéz valahogy a polcon egymás mellett, ez még alacsonyabb is, no meg nem is néz ki túl tartósnak... Nem vagyok elégedett...

Michael Robotham: Zuhanás a semmibe

"Furcsa öngyilkossághoz hívják a Néma gyanúsítottban megismert Joseph O’Loughlin klinikai pszichológust. Az orvos gyanítja, hogy az áldozat valójában nem a saját akaratából cselekedett, ám még mielőtt bebizonyíthatná, újabb öngyilkosságról kap hírt..."

(A további fülszöveg erősen spoilerveszélyes, úgyhogy itt nem is idézek belőle többet.)

Michael Robotham harmadik könyve ugyanolyan izgalmas volt, mint a két előző kötet. Sőt annyira beleéltem magam anyaként, hogy időnként túlságosan is sokkolónak éreztem...

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a regényt is, lehetőleg sorrendben olvasva a könyveket, mivel a főhős magánéletében fontos dolgok történnek az első kötetben, amelyek hatásait lehet érezni a harmadikban is. Így ha az elsőt utólag olvassa valaki, kevesebb lesz benne a meglepi, mert pár dolog kiderül belőle a későbbi kötetekből.

 

J. D. Robb: Halálos híresség

"Van egy holttestünk, amely úgy néz ki, mint az egyik nyomozó, egy ház tele hollywoodi hírességekkel, és egy médiagépezet, ami úgy fogja felfalni az egészet, mintha csokoládé lenne."

Eve Dallas hadnagy pánikba esik - pedig nem is egy bűnügy helyszínén van. Kénytelen részt venni a leghíresebb ügye alapján készült film bemutatóján számos híresség társaságában, olyan színészekkel körülvéve, akik úgy festenek, mint életének állandó szereplői. Már épp feldereng az est vége, amikor a brutális valóság áttör a csillogó felszínen.

Gyilkosság történik.

Az Eve társát, Peabodyt játszó ellenszenves színésznőt a medencében találják. Eve sietve kifaggatja a vendégeket, de alig talál valakit, akinek lenne indítéka a gyilkosságra. A helyzetet tovább bonyolítja egy magánnyomozó meggyilkolása, egy eltűnt hangfelvétel és egy nagyon drága film. Eve-nek nagyon össze kell szednie magát, hogy tiszta maradjon a feje és megállítsa a hidegvérű gyilkost.

Hosszabb kihagyás után a jó öreg könyvtár segítségével elkezdtem lemorzsolni a lemaradásomat, már ami az Eve Dallas-sorozatot illeti. Nem csalódtam ebben a regényben sem, most is remekül szórakoztam, az izgalmas cselekményt finom humorral fűszerezi az írónő, továbbra is csak ajánlani tudom mindenkinek.

Végül egy kedvenc idézet, én is szeretek mindenre felkészülni, ha elindulok valahová ;)

"Az aznapi táskája, állapította meg Eve, és a súlya alapján az áldozat szerette a fél életét magával cipelni. Leakasztotta és az ágyra borította a tartalmát.

– Jézusom, minek kellett neki ennyi holmi? És még ehhez mindaz ami a tegnap esti táskájában volt.

– Vannak, akik szeretnek mindenre felkészülni.

– Éhezésre, járványra és őrlények támadására?

– Bármelyik bármikor megtörténhet.

– Tehát a megrakott táska a paranoia jele. Jó tudni."

BUÉK!!! 2015, .......valamint 2014-es összegzés

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

(hátha még vagytok...)

http://cdn.homedit.com/wp-content/uploads/2014/01/attic-reading-nook.jpg

Ma lett négy éves a könyves blogom, amelyet minden várakozást alulmúlóan totálisan elhanyagoltam... :(  Egyedül az olvasmányok listáját vezetgettem oldalt.
Ebben az is közrejátszhatott, hogy 2014-ben elég kevés, mindössze 22 könyvet olvastam el, ugyanakkor sokat hímeztem és gyöngyöztem, ebből is látszik, hogya mai napig nem tudok egyszerre olvasni és kreatívkodni :) Ugyanakkor a kreatív blogomban is negatív rekordot ért el a bejegyzések száma, valahogy a kevéske szabadidőmben inkább alkotni/olvasni vágyok, mint írogatni róla...

A tavalyi elhatározásból nem lett semmi (megismerkedni George R. R. Martin és Joanne Fluke könyveivel) , más új szerzőkkel viszont jó barátságot kötöttem, pl. Richelle Mead vagy Rosamunde Pilcher.

Lehet, hogy idén fordulópont következik be, ugyanis ismét beiratkoztam a könyvtárba, illetve most iratkoztam be igaziból (gyesen lévőknek 50% kedvezmény van a díjból), mert korábban a gyerekek jegyével lehetőség volt felnőtt könyveket is kölcsönözni, ezt megszüntették azóta.

Gyorsan megszámoltam, 272 olvasott könyvről még nem írtam beszámolót, talán időrendben visszafelé haladva elkezdem őket pótolni, hogy visszaidézzem őket, de inkább nem ígérek semmit...
Max. annyit, hogy idén több könyvet akarok elolvasni, mint tavaly, és több könyvbeszámoló fog születni. (Muhaha, ez utóbbinál nem lesz nehéz túlszárnyalni a zérót...)