Az elmúlt hónapokban összevissza olvastam néhány Gabriel Allon-könyvet, de elhatároztam, hogy megpróbálom sorban olvasni őket, mert túl sok utalás történik a korábbi regényekre. A Hidegvérrel az első kötet a sorban, sok kiegészítő (előkészítő) információt megtudtam a már ismert főhősökről.
A hivatalos fülszöveg:
"A Hidegvérrel feszes, jól felépített regény egy hősről, akinek az a küldetés jutott, hogy elpusztítsa egy régi ellenségét, és megóvja a nemzetközi békét.
Gabriel Allon megbízatása egyszerű és kegyetlen: megtalálni Izrael terrorista ellenségeit és végezni velük. Amikor azonban felesége áldozatul esik a rá leselkedő veszélyeknek, felhagy munkájával és úgy dönt, hogy további életét képek restaurálásával tölti, amely eddig csak álcamunka volt számára, titkos küldetései során."
A fülszöveget első olvasásakor nem értettem. Egy bérgyilkosnak kitalálják, hogy álcázza magát restaurátornak? Persze kiderül, hogy a sok nyelvet beszélő, igen tehetséges restaurátort szervezik be az izraeli titkosszolgálatba, egyéb kedvező tulajdonságai miatt.
A könyv a családját ért támadással kezdődik, majd jó nagyot ugrik a cselekmény. Gabriel korábbi küldetéseiről menet közben tudunk meg részleteket.
Fülszöveg folyt.:
"Ari Shamron, az izraeli titkosszolgálat vezetője visszahívja Gabrielt, mert egy palesztin terrorakció meghiúsításához szüksége van a restaurátor sajátos tapasztalataira. A terrorakció célja: holtpontra juttatni a közel-keleti béketárgyalásokat. Az akció értelmi szerzője nem más, mint Tariq, a palesztin harcos, aki sajgó része Gabriel gyilkosságokkal teli múltjának. A történet élethű, lenyűgöző mellékszereplőket sorakoztat fel. Ilyen szereplő többek között a mágusszerű Ari Shamron, és egy megkapóan megmosolygtató londoni műkereskedő, vagy akár a szépséges francia zsidó fotómodell, aki bosszút akar állni a Holocaustban elhunyt családjáért."
Érdekes, hogy szeretni lehet a főszereplőt, bérgyilkos mivolta ellenére, aki csak akkor öl, ha muszáj. Azért puhánynak nem lehet nevezni, ezt mondták neki a könyvben:
"Az emberek valamiért elkezdenek meghalni, ha te megjelensz a színen."
Egy alkalommal egy Karp nevű társával együtt lehallgatókészüléket akart elhelyezni egy sikátorban egy telefonkábel elosztó dobozába, de pont arra járt két bőrdzsekis, kötekedő férfi. A társa folytatta a munkát, amíg Gabriel foglalkozott a két emberkével, és később így emlékszik vissza az eseményekre:
"Miközben eszközeit pakolta elfele, eszébe jutott Gabriel aznap esti közreműködése. Karp számításai szerint pontosan három másodpercig tartott. Nem látott belőle semmit, figyelme akkor is a munkájára összpontosult. Négy élesen csattanó ütés volt. [...] Érezte, hogy sosem fogja elfelejteni az őt fogadó látványt, amint Gabriel Allon gyengéden egyenként odahajol az áldozatai fölé, és ellenőrzi a pulzusukat, hogy megbizonyosodjon, nem ölte meg őket."
Minden könyvben emberére akad egy másik bérgyilkos vagy terrorista személyében, akik azonban határozottan negatív jellemek. Az is tetszik, hogy Gabriel hús-vér ember, a könyvek végén általában súlyosan megsérül (persze idővel felgyógyul). Meg az is, hogy kicsit hasonlít az NCIS sorozatból a kedvenc karakteremre, Zivára, legalábbis a moszados tulajdonságait tekintve.
Másik nagyon érdekes szereplő Ari Shamron, akinél sosem lehet tudni, hogy "Kavarja ez most, vagy nem kavarja?" (
Fülig Jimmy Piszkos Fredről), a könyv utolsó előtti oldalán is képes meglepetést okozni. Ebben a könyvben is úgy keveri a lapokat a háttérben, hogy csak pislogok, amikor kiderül, hogy a fehér valójában fekete, a zöld soha nem is létezett, a lila pedig elölről nézve kék, hátulról pedig piros...
Végül egy remek jellemzés arról, hogyan viszonyulnak hozzá az emberei:
"Ha Shamron azt mondta volna neki, hogy ugorjon a kútba, szó nélkül megteszi. Ha azt mondta volna, hogy álljon meg félúton a levegőben, így vagy úgy, de azt is megteszi."
