Michael Robotham: Eltűntnek nyilvánítva

"Ruiz felügyelőt kollégái egy éjszaka a Temzében találják meg, a lábán egy lőtt sebbel, egy bójába kapaszkodva. Szolgálati pisztolyának nyoma vész – és úgy tűnik, a memóriájának is. Csak sejti, hogy bár megúszta a vérfürdőt, most van csak igazán életveszélyben: a lakásában ugyanis több millió font értékű gyémántot talál. Bár kollégái ellene fordulnak, a férfi nem adja fel a harcot a memóriája és egy három éve elrabolt kislány visszaszerzéséért. Egy csinos, fiatal rendőrnő és a barátja, egy zseniális pszichiáter segítségével először az emlékezetéből kiesett napok eseményeit deríti ki, majd egyre mélyebbre merülnek egy csalással, rablással, gyilkosságokkal tarkított, szövevényes bűnügy bugyraiba – sőt, még a London alatti döbbenetes csatornarendszer alvilágába is…"

Nagyon érdekes volt a nyomozó szemszögéből olvasni a történetet. Ugyanolyan letehetetlenül izgalmas, mint az első kötet, még, még, még...

Egy vicces és egy elgondolkodtató idézet a könyvből:
"Soha ne menj olyan orvoshoz, akinek a rendelőjében kiszáradtak a növények!"

"Az ember akarja, hogy gyerekei legyenek, aggódik értük, teljes szívéből szereti őket, de a biztonságukat nem tudja garantálni. A múló idővel, a balesetekkel, a gonoszsággal szemben tehetetlen."

Michael Robotham: A néma gyanúsított

"Joseph O'Loughlin pszichológusprofesszor akkor kerül a média figyelmébe, amikor élete kockáztatásával sikerül egy öngyilkosságot tervező rákos fiút szándékáról lebeszélnie. Az egyszerre ismertté vált pszichológus élete azonban egyik napról a másikra darabokra hullik, amikor a rendőrség az egyik volt páciensének a holttestére bukkan, s mivel a körülmények ellene szólnak, a brutális gyilkossággal O'Loughlint gyanúsítják. A nyomozást vezető Ruiz felügyelő leplezetlen ellenszenvvel viseltetik a neves pszichológus iránt, s mindent elkövet, hogy rács mögött lássa. Hősünknek nem marad más választása, mint megkeresni az igazi gyilkost: az idővel és Ruiz felügyelővel versenyt futva kénytelen magánnyomozásba kezdeni, melynek során egyre valószínűbb lesz, hogy a korábban „véletlennek" tűnő apróságokat összefűzi valami. Ráadásul múltjának újabb, tudata mélyén rejtőző részletei is megelevenednek... Vajon ki fonta köré e csapdákkal teli hálót, ki akarja tönkretenni, mindenét elvenni... és vajon miért? A rendőrség hajtóvadászata mellett folytatott magánnyomozása során olyan titkokra bukkan, melyek egy rég elfeledett, tragikus történethez vezetnek..."

Ez volt az elsőként olvasott regény ettől a szerzőtől, zseniális pszichothriller. Ahogy a szerző mesterien felépíti a cselekményt, apró utalásokkal borzolja a kedélyeket... Amikor már megkönnyebbültem hátradőlne az ember, hogy minden megoldódott, még van egy-két csavarás a történetben, hogy ismét görcsbe rándul a gyomor... Letehetetlen.

Michael Robotham: Zuhanás a semmibe

"Furcsa öngyilkossághoz hívják a Néma gyanúsítottban megismert Joseph O’Loughlin klinikai pszichológust. Az orvos gyanítja, hogy az áldozat valójában nem a saját akaratából cselekedett, ám még mielőtt bebizonyíthatná, újabb öngyilkosságról kap hírt..."

(A további fülszöveg erősen spoilerveszélyes, úgyhogy itt nem is idézek belőle többet.)

Michael Robotham harmadik könyve ugyanolyan izgalmas volt, mint a két előző kötet. Sőt annyira beleéltem magam anyaként, hogy időnként túlságosan is sokkolónak éreztem...

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a regényt is, lehetőleg sorrendben olvasva a könyveket, mivel a főhős magánéletében fontos dolgok történnek az első kötetben, amelyek hatásait lehet érezni a harmadikban is. Így ha az elsőt utólag olvassa valaki, kevesebb lesz benne a meglepi, mert pár dolog kiderül belőle a későbbi kötetekből.