Robert Ludlum: Párizs-opció

"Egy békés májusi estén nagy erejű robbanás dönti romba a világhírű párízsi Pasteur Intézet egyik épületét. Az áldozatok között van Émile Chambord, a világ egyik legismertebb, a DNS-számítógép kifejlesztésén dolgozó tudósa. Sajnos Chambord professzor titokban tartja munkája részleteit, és feljegyzései megsemmisülnek a robbanásban, illetve az azt követő tűzben. A tudományos világban általánosan elterjedt vélemény szerint még évek kellenek hozzá, hogy valaki megalkosson egy működőképes, a szilikonalapúnál nagyságrendekkel gyorsabb és nagyobb erejű DNS-komputert. És mégis, a csendes-óceáni Diego Garcia amerikai támaszpont radarernyőiről teljes öt percre eltűnnek a környéken járőröző repülőgépek, s nem tud magyarázatot adni rá senki. Az USA nyugati részén leáll az áramellátás, és minden távközlési összeköttetés, ennek összes tragikus következményével. Washington kezdetben egy szokatlanul ügyes hackerre, számítógépkalózra gyanakszik, a hivatalos közleménye is erről szól, de a szakemberek tudják, hogy csak egy DNS-számítógép képes előidézni ilyen méretű zavarokat. Jon Smith alezredes, a szupertitkos Covert-One munkatársa tehát elindul Párizsba - hivatalosan azzal az ürüggyel, hogy meglátogassa a Pasteur Intézet felrobbanásakor megsebesült barátját, a számítógépzseni Marty Zellerbachot, valójában viszont azért, hogy megtudja valóban létezik-e DNS-számítógép, s ha igen, kinek a kezében van. Hamarosan csatlakozik hozzá a korábbi Covert-One regényekből ismerős Randi Russel és Peter Howell is, és együtt járnak a végére az egész világot fenyegető ördögi tervnek."

Ez is nagyon tetszett, izgalmas volt. Szerettem az itt-ott felcsillanó humort is:

"Hogy legendássá váló hazai ízű metafóráim egyikével éljek, eddig csak fenyegető füstjeleket láttunk, de az apacsok bármelyik pillanatban eloldozhatják a lovaikat."

"Olyan ez, mint hátrakötözött kézzel harcolni egy grizzlyvel. Elég gyatrák az esélyeink."