2012. augusztus 23., csütörtök

Richard Castle: Heat Weave - Hőhullám

"Egy New York-i ingatlanmágnás a magasból lezuhanva halálra zúzódik a járdán. Felesége, az irigyelt asszony csak kis híján él túl egy támadást. A pénzemberek és maffiózok, akiknek bőven lehetett okuk megölni a mágnást, bombabiztos alibit tudnak igazolni. Ekkor -a fojtogatóan perzselő hőhullám alatt- újabb megdöbbentő gyilkosság történik, és a gazdagok rejtélyes világában még több mocskos titok tárul fel a nyomozás során. Olyan titkok kerülnek napvilágra, melyek végzetesek lehetnek. Olyan titkok, melyeket sűrű homály fedett, míg csak egy New York-i nyomozó fényt nem derített rájuk. 
A szenzációs regényíró, Richard Castle, a minden eladási rekordot megdöntött, népszerű Derrick Storm-regények szerzője ebben a könyvében mutatja be új hősét, a New York-i rendőrség gyilkossági nyomozóját, Nikki Heatet. 
Az egyik legjobb gyilkossági csoportot vezető kemény, szexi és vérprofi Heat szenvedélyesen keresi az igazságot. Szinte megoldhatatlan nehézségek elé állítják, amikor főnöke a nyakára ülteti a bulvármagazinok sztár-újságíróját, Jameson Rookot, aki a New York elitjéről írandó cikkéhez gyűjt anyagot. A Pulitzer-díjas Rook belevaló és jóképű fickó, de Heatnek nem csupán a férfi kotnyeleskedése és okoskodása okoz gondot. Miközben közösen igyekeznek felgöngyölíteni az ingatlanmágnás meggyilkolásának rejtélyes ügyét, a nyomozónő rájön, hogy szembe kell néznie a kettejük között kipattant szikrával is... és ez süt csak igazán!"

Nagyon szeretem a Castle című sorozatot, amely arról szól, hogy "a krimi koronázatlan királya Rick Castle (Nathan Fillion) az egyik legsikeresebb író, akitől újabb remekműveket várnak. Csakhogy Castle alkotói válságba került, nincs egyetlen eredeti sztorija sem, ezért kapóra jön neki, amikor egy ügyben a rendőrség a segítségét kéri. Kapcsolatai révén eléri, hogy a rendőrség tanácsadójaként részt vehessen Kate Beckett (Stana Katic) nyomozónő mellett a nyomozásokban. Ennek azonban Beckett cseppet sem örül, mert Castle idegesítően pimasz, öntelt, irányíthatatlan és gátlástalanul használja kisfiús sármját. A folyton civódó páros a kényszerű közös munka kapcsán számos ügyet megold, miközben egyre jobban megismerik egymást." (port.hu)
 

Szuper volt a könyv, visszaadta a sorozat hangulatát, ilyesmire számítottam, tetszett, remélem, követik majd újabbak :-)

2012. augusztus 21., kedd

Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas

"A faluban megkondul a harang egyszer, kétszer, háromszor – valakit megöltek. 
Negyedszer is megszólal... 
A gyilkos a Farkas. 
Amikor még a falvak olyan kicsik voltak, hogy mindenki ismert mindenkit, egy kislány harcolt, hogy meglelje a maga útját. Valerie nem „jó kislány”. Amikor a helyi vérfarkas kiszemeli magának, Valerie-nek lehetetlen döntést kell hoznia. Senkihez sem fordulhat, miközben választhat a rákényszerített házasság, és a szökés között igaz szerelmével."

Piroska és a farkas meséjét felturbózták, újragondolták, és forgattak belőle egy filmet, az alapján készült ez a könyv. Talán ez miatt volt, hogy egy kicsit kuszának, egy kicsit összevisszának éreztem. Egyszer jó volt elolvasni, de nem ragadott magával annyira, hogy megnézzem a filmet. Lehet, hogy fordítva más lenne a véleményem, így legalább a filmre szánt időt sokkal hasznosabban töltöm majd...


2012. augusztus 19., vasárnap

Tess Gerritsen: A tanítvány

"A sebész ördögi volt...
A tanítvány maga az ördög...
Bostonban brutális kegyetlenséggel meggyilkolt házaspárok holttesteire bukkannak a város elegáns kertvárosi részeiben. A nyomok ahhoz a sorozatgyilkoshoz vezetnek, akit nemrégiben sikerült rács mögé juttatni. A rendőrség tehetetlen, a város rettegésben él. Ki lehet az a rejtélyes tanítvány, aki elődje és mestere orvosi módszereit alapul véve mészárolja le áldozatait? Jane Rizzoli kénytelen újra szembenézni egykori vetélytársával, élete megnyomorítójával. Arra azonban ő sem számít, hogy a mester szabadulása után csatlakozik tanítványához..."

Jó kis orvoskrimi volt, ugyanolyan jó, mint az előzménye, A sebész, izgalmas, fordulatos. A vége talán sejtet egy újabb folytatást, meglátjuk, remélem :-)

2012. augusztus 17., péntek

Vavyan Fable: Barbárság Tengere

"Sandon zsoldosból harcszolga, majd szabad viador lett. A sok tusázás után úgy érzi, perzselt lelke békéjét csakis egyedül találhatja meg, így hát társaitól búcsút véve útnak indul. Lepereg róla Virtuo, a fikarc varázsló figyelmeztetése, mely szerint jobban járna, ha inkább belső utazást tenne. Ő valóságos élményekre vágyik, s ezeket hiánytalanul meg is kapja, miután kiköt Qrbuun rablókirályságban, ahol hirtelen minden katona őt üldözi, és a kéretlenül mellé szegődött társakat is képtelen lerázni."

És itt kell abbahagyni a fülszöveg olvasását, ugyanis a következő két bekezdésben diszkréten lelőnek egy csomó történést. Egy picit jobban tetszett, mint az Álmok Tengere, megint elvarázsolt az írónő. Sajnos nem annyira, mint a régi "klasszikus" kedvenceimmel, Vis Major, Jégtánc, Mesemaraton, stb...

Tetszett, hogy a fejezetcímek idézetek voltak innen-onnan, néhány kedvenc:

"A szél is lapozza a könyvet, mégse tud olvasni." (Jules Renard)

"Sohasem állok ellen a kísértésnek, mert rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók nekem, nem kísértenek." (G. B. Shaw)

2012. július 10., kedd

Vavyan Fable: Álmok tengere

"Egy réges-régen varázsálomba süllyesztett, legendás király, akit visszasír a nép. Egy hős Viador, aki hitvesztettségéért hosszú raboskodással fizet. Egy nyelves-szájas, komédiás lány, legendabéli hősök rajongója. Egy kényszermunkára ítélt óriás, akit a hajtókerékről vágnak le. Egy megalázó fogságból szabadított, mogorva sárkány. Két szökött harcszolga, egyikük férfi, másikuk nő. Velük vannak az istenek és a magasabb mágia. Mindenki más ellenség. Egy varázsos történet bátorságról, hitről, barátságról, szerelemről, bűvöletről, kalandról és birodalmárokról! Ahogyan még senki más nem írta meg. A mesélőkönyv. Mesejó!" 

Annak apropójából, hogy megjelent a legújabb Fable-könyv, Barbárság Tengere címmel, amely az Álmok Tengerének a folytatása, kölcsönkértem, és elolvastam hogy tisztában legyek az előzményekkel, szereplőkkel. Bizonyára anélkül is élvezhető lenne (van valaki, aki meg tudja erősíteni?), én azonban mindig szeretek sorban haladni a könyvekkel, filmekkel.

Nos, mivel semmire nem emlékeztem a 2005-ben olvasott könyvből, olyan volt, mintha ezt is újonnan olvasnám. Továbbra is szeretem az írónő által alkotott szavakat, megmosolyogtam számos komikus jelenetet. Ami viszont nem tetszett, az a túlságosan sok undorító és gusztustalan rész az emberi és egyéb eredetű testnedvekről, hogy evés közben már nem is próbáltam olvasni. Lehet, hogy túlságosan vizuális típus vagyok, másoknak meg sem kottyan, én mindenesetre remekül ellettem volna nélküle. A folytatásra persze kíváncsi vagyok, megírom majd a tapasztalataimat arról is.

2012. május 23., szerda

Lee Child: Az ügy

"1997 márciusa. Egy fiatal nőt brutálisan meggyilkolnak Mississippi állam egyik álmos kisvárosában, Carter Crossingban. A tetthelyhez közel egy katonai támaszpont áll. Vajon a gyilkos helybéli, vagy esetleg a bázison szolgáló egyik közlegény? Jack Reacher a katonai rendőrség őrnagyaként azt a megbízatást kapja, hogy inkognitóban utazzon a helyszínre. A helyi rendőrfőnöknő, Elizabeth Deveraux a nyomozás során csak falakba ütközik. Valaki vagy valami akadályozza a munkáját? A hadsereg? Esetleg nem is akarja igazán megtalálni a gyilkost? Reacher a nyomozás érdekében kénytelen összefogni Deveraux-val, miközben kiderül, hogy nem ez az első gyilkossági ügy, ami megoldásra vár és nem is az utolsó. Sokak számára pedig az egyetlen cél az igazság eltitkolása. Az ügy fordulópontot jelenthet Reacher karrierjében: vagy azt teszi, amit elvárnak tőle, vagy egészen új életet kezd a hadsereg kötelékein kívül. A méltán népszerű brit szerzô akinek regényei hamarosan a filmvásznon is megelevenednek - ezúttal sem okoz csalódást népes rajongótáborának."

Egész véletlenül vettem észre, egy hírportál jobboldali reklámsávjában, hogy egy hete megjelent Lee Child legújabb könyve. Gyorsan beszereztem, ma olvastam ki.

Egészen különleges időutazásban volt részem, a fülszövegből ki is derül, hogy akkor játszódik, amikor a főhős még a hadsereg kötelékében szolgált, ráadásul Reacher egyes szám első személyben meséli el a történetet. Nagyon tetszett a könyv, a szerző ezúttal sem okozott csalódást :-)
A kedvenceim továbbra is azok a részek, amikor Jack felméri és elemezgeti a helyzetet, legyen szó támadásról, védekezésről, vagy magáról a nyomozás menetéről.

Ami pedig az említett, folyamatban lévő filmforgatást illeti, a szintén zseniális Csak egy lövést filmesítik meg, főszerepben Tom Cruise-zal. Erről a véleményemet korábban kifejtettem, azóta sem változott :-(

 

2012. május 17., csütörtök

Nora Roberts: Menyasszonyok-sorozat

Nora Roberts négy részből álló regénysorozatának címszereplője a négy gyerekkori barátnő, Parker, Emma, Laurel és Mackensie. Kislány korukban mindig esküvőset játszottak, felnőttként pedig megalapították a Kézfogó rendezvényszervező ügynökséget.

1. Látomás fehérben 

Az első történetben Mackensie életét ismerjük meg közelebbről. A tehetséges esküvői fényképész feladata a szenvedélyek, a röpke pillanatok és az emlékezetes események megörökítése. Művészi fotóin örömtől sugárzó menyasszonyok mosolyognak, büszke szülők könnyeznek, meghatott rokonok ünnepelnek. Hivatása a boldogságról szól, a saját életébe mégsem meri beengedni az érzelmeket...
 
2. A boldogság virágai 

Emma Grant már kislányként is szerelemre és romantikára vágyott, ezért nem csoda, hogy a barátnőivel alapított esküvőszervezői cég virágkötőjeként találta meg a hivatását. Ennél szebb munkát nem is képzelhetett volna el magának. Emma szerelmi élete látszólag irigylésre méltó, mert a férfiak versengenek a kegyeiért, és elbűvölőnek tartják egzotikus szépségét. Mégsem találta még meg az igazit, és arra végképp nem számított, hogy a közvetlen környezetében fog rábukkanni...

3. A boldogság édes íze 

Laurel McBane mindig számíthatott barátai támogatására. Ennek köszönhette, hogy a híres New York-i cukrászképző intézetben tanulhatott tovább, pedig a szülei nem tudták volna kifizetni a drága tandíjat. Most Laurel azzal hálálja meg a segítséget, hogy különleges tortákat és cukrászati remekműveket alkot a Kézfogó ügyfeleinek, így növelve a tökéletes esküvők pompáját. A négy nô igazi álomesküvőket szervez a pároknak, de Laurel csak elméletben hisz a szerelemben és a sírig tartó boldogságban. Nem vágyik csillogásra és varázslatra, inkább egy megbízható, erős férfi szeretetét értékelné...

4. Mindörökkön örökké 

Parker, a Kézfogó fő szervezője Emma csodálatos virágainak, Laurel mesébe illő tortáinak és Mac szemet gyönyörködtető fotóinak segítségével minden ügyfél számára a tökéletes napot hozza létre. De vajon mikor jön el az ő nagy napja? Ki az a férfi, aki el tudja nyerni a szívét? Malcolm Kavanaugh érdeklődését első látásra felkelti a hűvösen magabiztos Parker Brown, aki egyben a legjobb barátja húga is, és ezért jól tudja, hogy komoly következményekkel járhat, ha közeledik hozzá...

Nagyon tetszett mind a négy könyv, szeretettel ajánlom mindenkinek, aki könnyed, romantikus kikapcsolódásra vágyik.

2012. május 15., kedd

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

"Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd. 

A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin könyv - pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart. "M. C. Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő." - (Publishers Weekly)"

Egy orvosi váróban láttam először egy szórólapon a könyvet. Megragadt bennem a címe, de nem éreztem ellenállhatatlan késztetést, hogy megszerezzem. A könyvtárban aztán farkasszemet nézett velem a polcon, úgyhogy hazajött velem. Kellemesen szórakoztató, mérsékelten izgalmas, könnyed, humoros krimi, szerethetően ellenszenves főhősnővel. Nem bántam meg, hogy elolvastam, így ha a könyvtárban szembejönnek velem, elolvasom az írónő két másik könyvét is (Agatha Raisin és a parázna lódoktor, Agatha Raisin és az elültetett kertész), amely megjelent magyarul, de nem rohanok lóhalálában a könyvesboltba, hogy beszerezzem.

(Nem úgy, mint a legújabb Lee Childot, amely már egy hete megjelent, de én csak tegnap vettem észre, ó minő rettenet! :-))


2012. április 18., szerda

Christopher Paolini: Inheritance

"Not so very long ago, Eragon-Shadeslayer, Dragon Rider-was nothing more than a poor farm boy, and his dragon, Saphira, only a blue stone in the forest. Now the fate of an entire civilization rests on their shoulders.

Long months of training and battle have brought victories and hope, but they have also brought heartbreaking loss. And still, the real battle lies ahead: they must confront Galbatorix. When they do, they will have to be strong enough to defeat him. And if they cannot, no one can. There will be no second chances.

The Rider and his dragon have come further than anyone dared to hope. But can they topple the evil king and restore justice to Alagaësia? And if so, at what cost?"

Nagyon tetszett, még úgy is, hogy nem értettem minden egyes szót, úgyhogy továbbra is izgatottan várom a magyar fordítás megjelenését, amelyről nem lehet tudni semmi konkrétumot.

Nem akarok lelőni semmilyen poént, csak annyit mondok, hogy kirázott a hideg egy bizonyos résztől, amelyben ízeltlábú volt az egyik főszereplő. Úgy kell nekem, olvasás közben túl élénken látom magam előtt a történéseket...

Örömmel olvasnék még folytatást, vagy novellákat, bármit, szerencsére Paolini kijelentette, hogy nem hagyja abba véglegesen az Örökség-történeteket. Nyilatkozta, hogy szívesen mesélne a lovasok fénykoráról, különösen Brom életéről. Nagyon nem mostanában, de tervez egy ötödik, különálló könyvet is írni, régi és új karakterekkel... Hajrá :-)

2012. április 3., kedd

Életjel

Még ha az olvasást nem is, de szegény könyves blogomat jól elhanyagoltam...

Most három könyvet olvasok egyszerre:
- Nora Roberts: A boldogság édes íze regényt, amely a Menyasszonyok sorozat harmadik kötete;
- Daniel Silva: A Moszad ügynöke és az oligarcha regényt, amely a 9. Gabriel Allon-könyv;
- és J. R. Ward: Lover Reborn regényt angolul, amely a Fekete Tőr Testvériség-sorozat 10. tagja. Persze nem értek minden egyes szót, de annyit belőle igen, hogy nyomon tudom követni a történéseket, és nem lesz addig elvonási tünetem, amíg - talán - ősszel megjelenik magyarul. Erre gyúrtam egyébként azzal, hogy elkezdtem elölről olvasni a teljes sorozatot. Még mindig nagyon tetszik :-)

2012. február 15., szerda

Survivor - A könyvtár

A Survivor című túlélő-valóságshow-t biztos mindenki ismeri, amelynek lényege, hogy a résztvevők elszigetelten élnek egy lakatlan szigeten vagy elhagyatott területen, a fődíj pedig pénz- vagy egyéb nyeremény.

Ez alapján készült egy szuper rádiókabaré, Gálvölgyi János, Hernádi Judit és Kern András közreműködésével, sokadszor újrahallgatva is nagyon tetszik :-)

video

2012. január 31., kedd

Szójáték előben

Utcán sétálgatva szoktam néha az agyamat tornáztatni, például olyan összetett szavakat keresek, amelyek megfordítva is értelmesek:

cserekapus - kapuscsere
vízcsap - csapvíz
vetőmag - magvető
szemüveg - üvegszem
versenytánc - táncverseny

És ami a bejegyzés apropóját adja: a minap láttam az úton egy mentőautót szállító autómentőt :-)

Ti tudtok hasonló példákat mondani?

2012. január 9., hétfő

2011-es összegzés

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Január elsejével egy éves lett ez a blogom, teljesen megfeledkeztem a szülinapjáról...
Szó mi szó, eléggé elhanyagoltam szegénykét a nagy karácsonyi készülődésben, november-decemberben összesen három bejegyzést sikerült alkotnom, azok közül is csak egy volt könyvajánló.
Nagy ígéreteket és fogadalmakat nem teszek, csak annyit, hogy továbbra is vezetem oldalt az olvasmányaim listáját, és időnként lesznek új bejegyzések is.

Tavaly hetven könyvet olvastam (az utolsó tízről még adós vagyok beszámolóval), ami kevesebb, mint a 2010-ben olvasott kereken száz könyv. Úgy tűnik, lecsengett az a hatalmas könyvhabzsolási vágy, amely akkor kezdett tombolni, amikor beszabadultam a könyvtárba tavaly márciusban.

Az új évet tiszta lappal kezdem, NINCS nálam semmilyen könyvtári könyv, a tavalyi beiratkozás óta először (csak gyerekkönyvek). A várólistámon azért vannak olvasatlan könyvek, kölcsönkapott és saját egyaránt, várakozás közben orvosnál, bkv-n stb. unatkozni nem fogok, viszont most megkönnyebbültnek érzem magam, hogy nincs határidős "muszáj" könyv.

A tavalyi év felfedezettjei Robert Ludlum, Daniel Silva, Katie Fforde, Johanna Lindsey, és tetszett még a Millennium-trilógia, kár, hogy nem lesz folytatása.