"Sandon zsoldosból harcszolga, majd szabad viador lett. A sok tusázás után úgy érzi, perzselt lelke békéjét csakis egyedül találhatja meg, így hát társaitól búcsút véve útnak indul. Lepereg róla Virtuo, a fikarc varázsló figyelmeztetése, mely szerint jobban járna, ha inkább belső utazást tenne. Ő valóságos élményekre vágyik, s ezeket hiánytalanul meg is kapja, miután kiköt Qrbuun rablókirályságban, ahol hirtelen minden katona őt üldözi, és a kéretlenül mellé szegődött társakat is képtelen lerázni."
És itt kell abbahagyni a fülszöveg olvasását, ugyanis a következő két bekezdésben diszkréten lelőnek egy csomó történést. Egy picit jobban tetszett, mint az Álmok Tengere, megint elvarázsolt az írónő. Sajnos nem annyira, mint a régi "klasszikus" kedvenceimmel, Vis Major, Jégtánc, Mesemaraton, stb...
Tetszett, hogy a fejezetcímek idézetek voltak innen-onnan, néhány kedvenc:
"A szél is lapozza a könyvet, mégse tud olvasni." (Jules Renard)
"Sohasem állok ellen a kísértésnek, mert rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók nekem, nem kísértenek." (G. B. Shaw)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése