2015. április 10., péntek

Michael Robotham: Eltűntnek nyilvánítva

"Ruiz felügyelőt kollégái egy éjszaka a Temzében találják meg, a lábán egy lőtt sebbel, egy bójába kapaszkodva. Szolgálati pisztolyának nyoma vész – és úgy tűnik, a memóriájának is. Csak sejti, hogy bár megúszta a vérfürdőt, most van csak igazán életveszélyben: a lakásában ugyanis több millió font értékű gyémántot talál. Bár kollégái ellene fordulnak, a férfi nem adja fel a harcot a memóriája és egy három éve elrabolt kislány visszaszerzéséért. Egy csinos, fiatal rendőrnő és a barátja, egy zseniális pszichiáter segítségével először az emlékezetéből kiesett napok eseményeit deríti ki, majd egyre mélyebbre merülnek egy csalással, rablással, gyilkosságokkal tarkított, szövevényes bűnügy bugyraiba – sőt, még a London alatti döbbenetes csatornarendszer alvilágába is…"

Nagyon érdekes volt a nyomozó szemszögéből olvasni a történetet. Ugyanolyan letehetetlenül izgalmas, mint az első kötet, még, még, még...

Egy vicces és egy elgondolkodtató idézet a könyvből:
"Soha ne menj olyan orvoshoz, akinek a rendelőjében kiszáradtak a növények!"

"Az ember akarja, hogy gyerekei legyenek, aggódik értük, teljes szívéből szereti őket, de a biztonságukat nem tudja garantálni. A múló idővel, a balesetekkel, a gonoszsággal szemben tehetetlen."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése