Az a fránya helyesírás...

A könyvtárnak hála nagy mennyiségű gyerekkönyvvel találkozom, és megdöbbenve vettem észre, hogy a nagy részükben sok a helyesírási hiba. Általában a mellérendelő, kapcsolatos tagmondatokban marad le a vessző az "és" előtt, sokszor a megszólításnál, köszönésnél is elmarad, vagy nem tudják, hogyan kell a gondolatjelet és a vesszőt kombinálni.

Nem értem, ezeket nem lektorálja senki? Vagy csupa helyesírásból gyenge emberke vesz részt a fordításban, kiadásban, stb? Szerintem pont oda kellene figyelni, mert ezeket már kisiskolások is olvashatják, és így rossz helyesírás rögzülhet a vizuális memóriájukban.

A "kedvenc" borzadalmas példám Wilbur Smith: Éhes, akár a tenger c. könyvének egyik kiadása, ahol a fülszövegen a dióhéj és a tankhajó szavakat ly-nal írták; a hideg kirázott, amikor megláttam. A könyv egyébként zseniális :-)

Kép innen:
http://www.nyest.hu/media/fontos-hogy-mindig-atolvassuk-a-szoveget-es-ne-hagyatkozzunk-teljes-mertekben-a-segedeszkozeinkre.png

Amikor a két blog találkozik...

A kreatív blogomban is beszámoltam róla, hogy a minigyöngypingvinem és -baglyom új életet kezdtek, mint könyvjelzőfityegők.

Felváltva használom majd őket a hímzett könyvjelzőimmel, hogy ők se érezzék magukat mellőzötteknek, ha már annyit dolgoztam velük... :-)

Ne viccelődjünk, kérem...

Amikor arról olvastam, hogy a Csak egy lövés Lee Child-könyvből filmet akarnak forgatni, nagyon megörültem. Kíváncsian vártam, melyik színész formálja majd meg a legyőzhetetlen, majd' két méter magas, közel százhúsz kilós Jack Reachert. Azon morfondíroztam, az sem baj, ha nem ismert színész, mint mondjuk Dolph Lundgren, majd híres lesz a film kapcsán.

Amikor viszont megtudtam, ki lesz, bambán bámultam magam elé.

Hogy mi van?
Ez most komoly?
Tom Cruise, a százhetven centis, pehelysúlyú kis apróság?
Ne viccelődjünk, kérem...

Az engem kevéssé vigasztal, hogy "a színészt éppen az író védte meg, mondván, hogy Jack Reacher termete csupán egy metafora, a lényeg az, hogy a főhős egy megállíthatatlan erőt képviseljen, Cruise márpedig át tudja vinni ezt az erőt a filmvásznon."

Ha könyvadaptációt nézek, akkor abban az esetben tetszik a film, ha hasonló látvány tárul elém, mint amilyet olvasás közben magam elé képzeltem. Ilyenkor az sem zavar, ha a cselekmény eltér a regénytől, amennyiben az a történet szempontjából szükséges. (Attól a falra tudok mászni, ha a rendező teljesen átírja a könyvet. Ha ki akarja élni magát, akkor legyen más a film címe, hogy ne tévessze meg szegény, naiv nézőt.)

Szóval valószínűleg megnézem ezt a filmet kb. 2013-ban, de nagyon kell majd igyekeznem, hogy elvonatkoztassak a fejemben élő Jack Reacher látványától...

Ti mit gondoltok?

Daniel Silva: Bűnjel

"Michael Osbourne-nak, a CIA Terroristaelhárító Központ vezető munkatársának szerelmével, a szeme láttára végez egy hidegvérű bérgyilkos. Három golyót ereszt az arcába. Főnökei azonnal hazarendelik, és a CIA központban egy íróasztal mögé ültetik. Később terroristák Stinger rakétával kilőnek egy személyszállító repülőgépet, az indítócsövet és a tettest megtalálják, szintén három golyóval az arcában. A nyomozással Osbourne-t bízzák meg, s ő tudja kit keres, a KGB és a Stasi egykori hírhedt bérgyilkosát. Hivatali munkája összekapcsolódik magánbosszújával, bár tudja, hogy ezzel új feleségének bizalmát, boldog házasságukat teszi kockára, de nincs megállás. Azt nem is sejti, hogy olyan sötét erőkkel kell megküzdenie, amelyeknek nem számít egy magasrangú CIA tiszt élete. A szövevényes, kőkemény krimi színtere egész Európa, de a végén eljutunk Amerikába, a leszámolás színhelyére Langley-be, ahol a CIA központja van."

Ez nem tetszett annyira, mint a Gabriel Allon-könyvek, de teljesen jó volt egyszeri olvasásra, a repülőtéren várakozva, még júniusban.

Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete

A könyvet névnapomra kaptam fél éve, és bár nagyon örültem neki, de valahogy eddig észrevétlenül megbújt a polcomon. Lehet, hogy azért, mert immunis vagyok az ilyen vékonyka könyvekre, amelyek a fél fogamra sem elegek? :-)
Lényeg az, hogy most végre elolvastam, jó volt. Kiderült belőle néhány érdekes háttérinformáció, úgyhogy újraolvasom az Eclipse megfelelő részét, hogy teljes legyen a kép.

"Bree Tanner alig emlékszik előző életére, mielőtt érzékei csalhatatlanok, reflexei emberfelettiek és fizikai ereje megállíthatatlan lett volna. A szűnni nem akaró szomjúság előtt életére... az életre, amikor még nem volt vámpír.

Csupán annyit tud, hogy újszülött társaival élni kevesebb betartandó szabályt és még kevesebb elkerülhetetlen következményt jelent: figyelj a hátad mögé, ne vond magadra a figyelmet, és mindenekfelett érj haza napkelte előtt, vagy meghalsz. Amit nem tud: halhatatlan életéből már nem sok van hátra.

Aztán Bree váratlanul barátra lel, egy újszülött vámpír személyében. Diego hozzá hasonlóan kíváncsi teremtőjükre, akinek még a nevét sem tudják. Amikor felismerik, hogy az újszülöttek csupán sakkfigurák egy elképzelhetetlenül hatalmas játékban, Bree-nek és Diegonak el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll, és kiben bízik meg. De ha minden, amit a vámpíroktól tudsz, hazugságon lapul, hogyan derítheted ki az igazságot?"
 

"Bree Tanner egy tinédzseréveiben járó "újszülött" vámpírlány. A Napfogyatkozásban mindössze 10 oldalon szerepel, most 192 oldalon át követhetjük a történetét, mely új megvilágításba helyez eseményeket, szereplőket, érzelmi motivációkat.
A könyv az újszülött vámpírok szemén át mutatja be a világot. Bemutatja az Eclipse utolsó napjait, és sok olyasmi megtudható, amit Bella sosem tudott. "

Az írónő így vall a regényről:

"A könyv megjelenése számomra is meglepetés, mert nem terveztem, hogy ez a történet önállóan is életre keljen. A sztorit nagyon régen írtam, jóval a Twilight megjelenése előtt, amikor az Eclipse-t szerkesztgettem. Tele volt a fejem ötletekkel, újszülött vámpírokkal, az ő szemükkel láttam az eseményeket, és persze egyik dolog vezetett a másikhoz. Bree szemszögéből kezdtem leírni a történéseket, az utolsó napokat, a vámpírrá születést."

Stephenie Meyer

Katie Fforde: Száz boldog esküvőm

"Sarah sok száz boldog és sikeres esküvőn van túl. Egy pici bökkenő van a dologban: egyiken sem ő mondta ki a boldogító igent. Sarah ugyanis profi esküvőszervező, aki mellesleg nem hisz a szerelemben. Egy óvatlan pillanatban két menyegzőt vállal el egy napra; egy bonyodalmakat ígérő sztáresküvőt és egy családi lagzit. Az esküvőbrigád működésbe lép, de valahogy semmi nem akar összejönni. Az évszázad partijának küszöbén a fodrászlány szakít, a varrónő összeomlik, a fotós kiakad, és mindezek tetejébe még Sarah-t is megkörnyékezi a szerelem..."

Nagyon tetszett ez a könnyed, szórakoztató, szerelemmel teli regény, úgyhogy tervezek mást is olvasni az írónőtől.
Volt benne sok humor is, ezek a kedvenceim:

"- [...] te nagyon hamar olyan leszel, mint az apád, aki egy fasiszta. - Boldogság volt, hogy végre kimondta.
- Hogy merészelsz így beszélni az apámról! [...]
- Sajnálom, hogy megbántottam az érzéseidet, de be kell ismerned, hogy apád vérző szívű liberálisnak láttatja Dzsingisz kánt."

"Sarah-nak sikerült valamiféle mosolyt varázsolni az arcára, mintha az Electrával való találkozás lehetőségét ha nem is a legfőbb vágyának, de legalább nem a legkevésbé kívánatos eseménynek tartaná. Valójában néhány hellyel a feldühödött Godzillával való találkozás mögé sorolta."

"- Rólam közismert, hogy kivasaltam egy szoknyát anélkül, hogy levettem volna, de én talán szélsőséges eset vagyok."

"Lelki szemei előtt felvillant egy rémálomszerű kép arról, hogy csak ő lesz ott, hogy a húga selymes fürtjeit kontyba tűzze a feje tetején. Sokkal könnyebb lenne, ha vesedonornak ajánlkozna."

Robert Ludlum: Párizs-opció

"Egy békés májusi estén nagy erejű robbanás dönti romba a világhírű párízsi Pasteur Intézet egyik épületét. Az áldozatok között van Émile Chambord, a világ egyik legismertebb, a DNS-számítógép kifejlesztésén dolgozó tudósa. Sajnos Chambord professzor titokban tartja munkája részleteit, és feljegyzései megsemmisülnek a robbanásban, illetve az azt követő tűzben. A tudományos világban általánosan elterjedt vélemény szerint még évek kellenek hozzá, hogy valaki megalkosson egy működőképes, a szilikonalapúnál nagyságrendekkel gyorsabb és nagyobb erejű DNS-komputert. És mégis, a csendes-óceáni Diego Garcia amerikai támaszpont radarernyőiről teljes öt percre eltűnnek a környéken járőröző repülőgépek, s nem tud magyarázatot adni rá senki. Az USA nyugati részén leáll az áramellátás, és minden távközlési összeköttetés, ennek összes tragikus következményével. Washington kezdetben egy szokatlanul ügyes hackerre, számítógépkalózra gyanakszik, a hivatalos közleménye is erről szól, de a szakemberek tudják, hogy csak egy DNS-számítógép képes előidézni ilyen méretű zavarokat. Jon Smith alezredes, a szupertitkos Covert-One munkatársa tehát elindul Párizsba - hivatalosan azzal az ürüggyel, hogy meglátogassa a Pasteur Intézet felrobbanásakor megsebesült barátját, a számítógépzseni Marty Zellerbachot, valójában viszont azért, hogy megtudja valóban létezik-e DNS-számítógép, s ha igen, kinek a kezében van. Hamarosan csatlakozik hozzá a korábbi Covert-One regényekből ismerős Randi Russel és Peter Howell is, és együtt járnak a végére az egész világot fenyegető ördögi tervnek."

Ez is nagyon tetszett, izgalmas volt. Szerettem az itt-ott felcsillanó humort is:

"Hogy legendássá váló hazai ízű metafóráim egyikével éljek, eddig csak fenyegető füstjeleket láttunk, de az apacsok bármelyik pillanatban eloldozhatják a lovaikat."

"Olyan ez, mint hátrakötözött kézzel harcolni egy grizzlyvel. Elég gyatrák az esélyeink."

Daniel Silva: A hírvivő

"Gabriel Allon, az izraeli kém, bérgyilkos és restaurátor éppen jól megérdemelt pihenését tölti, amikor újabb megbízatást kap... Londonban meghal egy feltételezett al-Kaida tag, akinél az izraeli titkosszolgálat egy nagyszabású merénylet terveit találja, amelynek célpontja: a Vatikán. Allon vállalja, hogy kiépíti a védelmet, de későn érkezik. A kémek már beszivárogtak, a Vatikánban árulók vannak, korunk legfélelmetesebb terrorista támadása a küszöbön áll. A szálak felgöngyölítése során Allon eljut egészen a merénylet szellemi atyjáig, s ezután kezdetét veszi a hajsza, át a Karib-tengeren, amelyben a CIA, egy gyönyörű nő, egy szaúdi milliárdos műgyűjtő és egy eddig felfedezetlen van Gogh-kép is fontos szerephez jut."

Ez után a könyv után határoztam el, hogy sorrendben fogom olvasni a Gabriel Allon-regényeket, ez egyébként a hatodik a sorban.

Megrázó volt, ahogy leírta a vatikáni merényletet, amely puszta fikció, de akár be is következhet... A végén valaki megint bosszút esküdött, úgyhogy könnyen lehet, hogy lesznek (vagy már vannak is?) a folytatásokban továbbgyűrűző események.

Robert Ludlum: A Kasszandra-szerződés

"Az emberiség egyik legősibb ellenségét, az évezredeken át milliókat elpusztító himlőt a XX. század végére sikerült siralomházba küldeni. A vírust, amely előidézi, kiirtották, kivéve két lefagyasztott mintát, amelyet az Egyesült Államok és Oroszország egy-egy szigorúan védett laboratóriumában tárolnak.
Megőriztünk belőle egy adagot arra való hivatkozással, hogy nem akarunk eltörölni egy létformát, valójában azonban azért, mert nem tudtuk, nem lesz-e rá valamikor szükségünk – mondja a regény egyik szereplője, és szavai profétikus jóslatnak bizonyulnak.
Legyőzhetetlen fegyverre vágyó amerikai katonák, koldusszegény Oroszország, amelyben minden eladó, és egy nagyravágyó, a pénzért, a hatalomért és hírnévért bármire képes tudós elme – ennyi kell ahhoz, hogy a lefagyasztott rém kiszabaduljon, és az emberiséget minden korábbinál halálosabb veszély fenyegesse..."

Ez a második kötet a Covert One-sorozatból, elkezdtem a hátralévő könyveket sorrendben olvasni.
Határozottan érdekes volt, az űrsiklós jelenetekből sok érdekes dolgot megtudtam. Kíváncsian várom az összes többi regényt.

Fejős Éva: Cuba Libre

"A Cuba librében nemcsak egy „furcsa”, fiatal lány, Havasi Dalma története bontakozik ki, hanem visszatér az Eper reggelire egyik mellékszereplője – ezúttal főszerepben. Ő Endrődi Kata, vagy ha így könnyebb azonosítani: az Eper (és a Hotel Bali) sebész főhősének, Endrődi Péternek húga. Kata kicsit féltékenyen látja, hogy míg testvére élete Dórával irigylésre méltón alakul, addig az övé egyáltalán nem. Nem gondolja, hogy valaha új embereket enged be a szívébe… aztán mégis elindul Dalmával, egy olyan országba, ahol minden csupa-csupa élet és mosoly… és tánc. Csakhogy haza is kell térni onnan, és itthon minden ugyanolyan lesz, mint korábban volt. Vagy mégsem?"

Sokkal jobban tetszett, mint A mexikói, kellemes, könnyed olvasmány volt.

Megtudtam, hogy Fejős Éva: Dalma című könyvecskéje pont a főszereplő lány gyerekkoráról szól, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok arra is.

Robert Ludlum: Lazarus-vendetta

"A valaha józanul gondolkodó, békés környezetvédők vezette globalizációellenes mozgalom vezetői sorban tűnnek el nyom nélkül. A Santa Feben működő Teller Intézet nanotechnologiai részlegében bekövetkező szörnyű baleset a környezetért küzdő tüntetők életét követeli. Valóban baleset történt, vagy a Lazarus Mozgalom vezetője képes feláldozni saját híveit, hogy a már bomlottsággal határos elméjében megszületett álmot megvalósítsa? A CIA, az FBI és az amerikai katonai hírszerzés kudarcot vall, képtelen a titokzatos, magát csak Lazarusnak nevező személy vagy csoport nyomára bukkanni. A világ különböző részein emberek százezrei válnak áldozatává a gyilkos nanoszerkezeteknek, politikai szövetségesei pedig kezdenek Amerika ellen fordulni. A hatalmas felfordulásban pedig egyre bizonyosabba válik, hogy mindez még csak a kezdet, hogy Lazarus, aki mindvégig a háttérből mozgatja a szálakat, valami szörnyű dologra készül..."

Nagyon tetszett, izgalmas, fordulatos. Érdekesek az orvosi vonatkozású részek, mégsem lett tőlük unalmas a cselekmény.

Daniel Silva: Az angol bérgyilkos

"Gabriel Allon restaurátor - mellesleg az izraeli titkosszolgálat embere - nem mindennapi megbízást kap: egy Raffaello-festményt kell restaurálnia Svájcban. Amikor a kép mellett a tulajdonos holttestére bukkan, már sejti, alighanem többről van szó, mint amennyit eddig tudott az ügyről. Elfeledett titkok, eltemetett múltbéli események nyomában kezd el kutatni a második világháborúban felhalmozott műkincsek után - hamarosan kiderül azonban, hogy vannak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt rejtve maradjon..."

Ez a második kötet a Gabriel Allon-sorozatból, érdekes volt. Nem bűnhődik meg benne egyértelműen minden gonosz, illetve nem egyértelmű, mi a rossz és mi a jó, ebben hasonlít a való életre.

Szerepel benne egy hegedűművésznő, aki virtuóz módon tudja eljátszani Tartini: Ördögtrilla-szonátáját. Meghallgattam, nagyon tetszik.

(A XVIII. századi itáliai zeneszerző a mű keletkezéséről így vallott: 
Egy ízben azt álmodta, hogy lelkét eladta az ördögnek, aki aztán egy minden addig hallott műnél gyönyörűbb hegedűdarabot adott elő. Másnap reggel Tartini megkomponálta remekét, az Ördögtrilla című szonátát, de azt mondta róla, hogy csak gyenge utánzata annak, amit álmában hallott.)

Daniel Silva: Hidegvérrel

Az elmúlt hónapokban összevissza olvastam néhány Gabriel Allon-könyvet, de elhatároztam, hogy megpróbálom sorban olvasni őket, mert túl sok utalás történik a korábbi regényekre. A Hidegvérrel az első kötet a sorban, sok kiegészítő (előkészítő) információt megtudtam a már ismert főhősökről.


A hivatalos fülszöveg:
"A Hidegvérrel feszes, jól felépített regény egy hősről, akinek az a küldetés jutott, hogy elpusztítsa egy régi ellenségét, és megóvja a nemzetközi békét.
Gabriel Allon megbízatása egyszerű és kegyetlen: megtalálni Izrael terrorista ellenségeit és végezni velük. Amikor azonban felesége áldozatul esik a rá leselkedő veszélyeknek, felhagy munkájával és úgy dönt, hogy további életét képek restaurálásával tölti, amely eddig csak álcamunka volt számára, titkos küldetései során."

A fülszöveget első olvasásakor nem értettem. Egy bérgyilkosnak kitalálják, hogy álcázza magát restaurátornak? Persze kiderül, hogy a sok nyelvet beszélő, igen tehetséges restaurátort szervezik be az izraeli titkosszolgálatba, egyéb kedvező tulajdonságai miatt.

A könyv a családját ért támadással kezdődik, majd jó nagyot ugrik a cselekmény. Gabriel korábbi küldetéseiről menet közben tudunk meg részleteket.


Fülszöveg folyt.:
"Ari Shamron, az izraeli titkosszolgálat vezetője visszahívja Gabrielt, mert egy palesztin terrorakció meghiúsításához szüksége van a restaurátor sajátos tapasztalataira. A terrorakció célja: holtpontra juttatni a közel-keleti béketárgyalásokat. Az akció értelmi szerzője nem más, mint Tariq, a palesztin harcos, aki sajgó része Gabriel gyilkosságokkal teli múltjának. A történet élethű, lenyűgöző mellékszereplőket sorakoztat fel. Ilyen szereplő többek között a mágusszerű Ari Shamron, és egy megkapóan megmosolygtató londoni műkereskedő, vagy akár a szépséges francia zsidó fotómodell, aki bosszút akar állni a Holocaustban elhunyt családjáért."

Érdekes, hogy szeretni lehet a főszereplőt, bérgyilkos mivolta ellenére, aki csak akkor öl, ha muszáj. Azért puhánynak nem lehet nevezni, ezt mondták neki a könyvben: "Az emberek valamiért elkezdenek meghalni, ha te megjelensz a színen."

Egy alkalommal egy Karp nevű társával együtt lehallgatókészüléket akart elhelyezni egy sikátorban egy telefonkábel elosztó dobozába, de pont arra járt két bőrdzsekis, kötekedő férfi. A társa folytatta a munkát, amíg Gabriel foglalkozott a két emberkével, és később így emlékszik vissza az eseményekre:
"Miközben eszközeit pakolta elfele, eszébe jutott Gabriel aznap esti közreműködése. Karp számításai szerint pontosan három másodpercig tartott. Nem látott belőle semmit, figyelme akkor is a munkájára összpontosult. Négy élesen csattanó ütés volt. [...] Érezte, hogy sosem fogja elfelejteni az őt fogadó látványt, amint Gabriel Allon gyengéden egyenként odahajol az áldozatai fölé, és ellenőrzi a pulzusukat, hogy megbizonyosodjon, nem ölte meg őket."

Minden könyvben emberére akad egy másik bérgyilkos vagy terrorista személyében, akik azonban határozottan negatív jellemek. Az is tetszik, hogy Gabriel hús-vér ember, a könyvek végén általában súlyosan megsérül (persze idővel felgyógyul). Meg az is, hogy kicsit hasonlít az NCIS sorozatból a kedvenc karakteremre, Zivára, legalábbis a moszados tulajdonságait tekintve.

Másik nagyon érdekes szereplő Ari Shamron, akinél sosem lehet tudni, hogy "Kavarja ez most, vagy nem kavarja?" (Fülig Jimmy Piszkos Fredről), a könyv utolsó előtti oldalán is képes meglepetést okozni. Ebben a könyvben is úgy keveri a lapokat a háttérben, hogy csak pislogok, amikor kiderül, hogy a fehér valójában fekete, a zöld soha nem is létezett, a lila pedig elölről nézve kék, hátulról pedig piros...
Végül egy remek jellemzés arról, hogyan viszonyulnak hozzá az emberei:
"Ha Shamron azt mondta volna neki, hogy ugorjon a kútba, szó nélkül megteszi. Ha azt mondta volna, hogy álljon meg félúton a levegőben, így vagy úgy, de azt is megteszi."

J. D. Robb: Halálos alkotás

"Eve Dallas hadnagy, a NYPSD nyomozója igyekszik megvédeni a bűnözőktől a közeljövő New Yorkját.
Az East River Parkban egy fiatal, barna nő holttestére bukkannak. A gyilkos művészien elrendezte a hosszú, fájdalmas kínzás nyomait őrző maradványokat. Eve-nek azonnal eszébe jut egy kilenc évvel korábban történt sorozatgyilkosság. A média által csak "Vőlegény"-nek nevezett gyilkos - mivel minden áldozata ujjára ezüstgyűrűt húzott-, akkor tizenöt nap leforgása alatt négy nővel végzett.
A fiatal lány Eve multimilliomos férjének, Roarke-nak dolgozott, ezért Eve őt is bevonja a nyomozásba. Hamarosan kiderül a hátborzongató igazság. A gyilkost ezúttal személyes érzelmek vezetik. Az áldozat testét a Roarke egyik boltjában vásárolt szappannal és samponnal mosta le, sőt még a lepedőt is Roarke egyik cége gyártotta, amelyre kiterítve a testet megtalálták.
Amikor Eve rádöbben, kivel került szembe, elhatározza, hogy egyszer és mindenkorra leszámol a Vőlegénnyel. Mivel jól ismeri a módszereit, tudja, hogy már a karmai közt vergődik a következő áldozata, és ahogy telik az idő, egyre kevesebb az esély, hogy élve kikerül onnan. Ráadásul nagyon valószínű, hogy a Vőlegény a mesterműve megalkotására készül - olyasvalakit akar elrabolni, aki még az ő képességeit is próbára teszi, és halála előtt napokig tartó élvezettel kecsegtet: magát Eve-et."

Megrázóak voltak azok a részek, amikor a kínzásokról írt. Ezért aztán különösen tetszett a vége, ahogyan Eve a szokásától eltérő módon szolgáltatott igazságot az áldozatoknak...

J. D. Robb: Halálos tisztaság

"A New York jövőjében játszódó, lenyűgöző sorozat legújabb kötetében Eve Dallas hadnagy egy látszólag teljesen átlagos történelemtanár halálának ügyében nyomoz, és közben számtalan különös meglepetésbe botlik. Craig Foster halála nagyon megrázta fiatal feleségét, aki - mint mindennap - most is úgy engedte el a munkahelyére, hogy becsomagolta neki az ebédjét. A magániskolában tanító munkatársait is sokkolta az eset, és a két tízéves kislányt, akik az osztályteremben rátaláltak a holttestre, valószínűleg egész életükön keresztül kísérti a látvány.
Eve hamar rájön, hogy Foster ebédjébe halálos adag ricint csempészett valaki, mint ahogy arra is, hogy a munkatársai valami döbbenetes titkot igyekeznek leplezni. Eve feladata, hogy erre fényt derítsen, rájöjjön, miért mérgezték meg ezt a tökéletesen ártalmatlannak, kedvesnek, tisztának tűnő tanárt.
Foster után Magdelena Percell következett... Eve legszívesebben a tulajdon két kezével végezne vele. A csinos szőkeség - milliárdos férjének, Roarke-nak egy régi szeretője - váratlanul New Yorkba érkezik, és mindennek lehet nevezni, csak ma született báránynak nem. Sikerül behálóznia Roarke-ot, aki erősködik, hogy nincs semmi rossz néhány együtt elköltött ebédben vagy tárgyalásban. Különben sincs semmi köze hozzá. Eve-et annyira dühíti a kialakult helyzet, hogy az már-már a nyomozás rovására megy. De félre kell tennie az érzéseit - legalábbis egy rövid időre -, különösen, amikor rábukkannak a titokzatos gyilkos következő áldozatára."

Eléggé megrázott, amikor kiderült, hogy ki a gyilkos, és miért ölt, de a szereplőket is:
"Ugye, te is végighallgattad, amit mondott? Végighallgattad az egészet, elejétől a végéig?
- Igen, és nem akartam hinni a fülemnek. El sem tudtam képzelni, hogy ilyesmi megtörténhet - csókolta meg a felesége feje búbját, mert úgy vélte, erre most mindkettejüknek nagy szükségük van. - Szóhoz sem jutottunk. Még azok a disznó viccek is elmaradtak, amelyekkel az elektronikus szakemberek szokták szórakoztatni egymást egy-egy akció közben. Némán hallgattuk végig, hogy dicsekszik el azzal, amit tett."

Másik kedvenc részem, amikor Roarke elmeséli, hogyan szabadult meg egyszer s mindenkorra Magdelenától:
"Úgy érezted, szembe kell nézned vele, megmondani neki, hogy tűnjön el az életünkből. Sőt szerintem még alaposan rá is ijesztettél. Úgy, ahogy csak Roarke képes ráijeszteni az emberre.
- Milyen szerencsés vagyok. A feleségem akkor is megért, ha a látszat ellenem szól. Úgy, ahogy csak Roarke képes ráijeszteni az emberre? - ismételte meg Eve utolsó mondatát.
- Tudod, mire célzok. Rengeteg ember féli Istent, de nem hisz benne komolyan, pláne abban, hogy lesújt rá. Te hús-vér ember vagy. Valóságos. Sokkal ijesztőbb, mint Isten.
- Nem tudom, hogy értsem ezt - szólalt meg némi gondolkodás után Roarke. - De amíg rájövök, nem akarod meghallgatni, hogy mi történt közöttünk?
- De igen, történetesen szeretném.
Útban Eve irodája felé Roarke mindent elmesélt. [...]
- Komolyan? Komolyan? Isten nevének az említésekor biztosan nem rémült volna meg ennyire. Valóban ki tudod tiltani mindenhonnan, ami a tiéd? Ez az ismert világegyetem nyolcvan százaléka.
- Kicsit túlzol. Ötvennél biztosan nem több, de igen - vigyorodott el vadul Roarke. - Ki tudom tiltani, és ki is tiltom."

Végül tetszett az utolsó bekezdés:
"Az őrület eltűnt. Helyreállt a rend, gondolta Eve. Tudta, bármi is történik vele, Roarke mellett mindig békét és nyugalmat talál."

J. D. Robb: Halálos szellemjárás

Ez a novella a Botlás az éjszakában című antológiában jelent meg, három másik történettel együtt.

"Eve Dallas hadnagyot és társát, Delia Peabody nyomozót egy kísértetházként nyilvántartott épületben talált hullához hívják ki. S úgy tűnik nemcsak az éppen aktuális bűntényt de egy 80 évvel korábban történt gyilkosságot is meg kell fejteniük." (http://olvasonaplo.freeblog.hu)

J.D.Robbnak általában jobban szeretem a regényeit, ez a novella nem lett a kedvencem, szerencsére rövid volt.

J. D. Robb: Halálos születés

"Eve Dallas nyomozónőt Mavis, a barátnője kéri meg egy ügy felderítésére: eltűnik az egyik tanfolyami csoportjába járó anyuka, Tandy Willowby. Miközben igyekszik felkutatni a nőt, tudomást szerez a város egyik leggazdagabb lakosának csalásairól és sötét üzelmeiről…"

Ebben a részben születik meg Mavis babája, akit már sok-sok regény óta mindenki nagyon várt, Eve-t és Roarke-ot leszámítva, akik halálra vannak rémülve a természetnek ettől a csodájától. A könyv végére azonban megváltozik a véleménye, persze olyan dallasos módon:

"Sohasem hittem, hogy egyszer ilyet mondok, de örülök, hogy ott lehettem. Nagyon sokat jelentett, hogy ezekben az órákban ott állhattam Mavis mellett.
- Így igaz - lépett mellé Roarke, és átölelte. - Mától két újszülött (*) is a nevedet viseli. Az az igazi dicsőség, hadnagy.
- Remélem, sohasem kell majd letartóztatnom őket. "

(*) Tandy kisfia a Quentin Dallas nevet kapta, Mavis kislánya pedig a Bella Eve nevet.

J. D. Robb: Halálos emlék

"Eva Dallas kemény nyomozónő, aki megszokta a halál árnyékát, nem retten meg se gyilkosoktól, se drogkereskedőktől. Ám amikor Trudy Lombard - egy átlagosnak látszó középkorú asszony - megjelenik a kapitányságon, újra feléled benne kiszolgáltatott gyermekkora, amikor tehetetlenül vergődött ennek a beteges nevelőanyának a hálójában, aki most itt ül vele szemben.
Trudy pénzért megzsarolja Eve-et, hogy titokban tartsa Eve gyermekkorának részleteit. Eve és férje Roarke, kiutasítják Trudyt az életükből, és remélik, többet nem hallanak róla. Pár nappal látogatása után azonban Trudyt vérbe fagyva találják meg a hotelszoba padlóján. Eve elhatározza, hogy megoldja az ügyet..."

Egy kicsit különlegesek azok a könyvek, amelyek a főhősök életének korábbi részleteiről szólnak. A kedvenc részem az volt, amikor Roarke találkozott Trudy-val. Egyrészt azért, ahogyan a feleségére gondolt:

"Egy pillanatra az eszébe villant: lehet, hogy már minden üzlete törvényes, ennek ellenére nem teregeti ki ország-világ előtt, mekkora vagyon fölött rendelkezik. A negyedévi könyvelését az otthoni irodájában tartotta. Csak Eve-nek engedett bepillantást, noha a feleségét sohasem érdekelték az üzleti ügyei. Tudta, hogy a felesége sokkal jobban érezné magát, ha nem lenne ennyire gazdag, és halványan elmosolyodott.
Az kívánta, bárcsak tudná az istenek nevét, akik lepillantottak rájuk az első találkozásuk napján. Olyan hatalmas ajándékot kapott tőlük, hogy hiába halmozná a mérleg másik serpenyőjébe minden vagyonát, azzal sem tudná egyensúlyba hozni."

Másrészt ahogyan finoman elutasította a zsarolást:

"– Tudja, mit tehetnék? Ráadásul ilyen könnyedén? – csettintett az ujjával. – Akár meg is ölhetném. Itt és most. Szemrebbenés nélkül. Számtalan ember vallaná eskü alatt, hogy maga épen és egészségesen hagyta el az irodámat. A biztonsági rendszer felvételei sem bizonyítanak semmit, hiszen roppant könnyű meghamisítani őket. Sohasem találnák meg a holttestét, vagy legalábbis azt, ami magából maradt. Vigyázzon az életére, ha már ilyen nagylelkűen magának ajándékoztam.
– Maga megőrült – húzta össze magát Trudy. – Elment az esze.
– Ez majd akkor is jusson az eszébe, ha úgy véli, mégiscsak meg akar zsarolni... Ha egy gyermek szenvedésével és rémálmaival szeretné megtömni a zsebét... Ha megint megpróbálja megkeresni a feleségemet... Jusson az eszébe, és rettegjen. Rettegjen – ismételte meg Roarke –, mert most nagyon erősen vissza kell fognom magam, hogy ne szaggassam apró darabokra. Nem szeretem, ha felbosszantanak – tett egy lépést Trudy felé, mire a nő remegve felállt, és az ajtó felé kezdett hátrálni. – Ó, és ezt az üzenetet adja át a fiának, nehogy megforduljon a fejében, hogy ő is próbára teszi a türelmemet.
Amikor Trudy elérte az ajtót, és ügyetlenül keresgélni kezdte a háta mögött a kilincset, Roarke kedvesen hozzátette:
– Ha ennek ellenére bántani próbálja a feleségem, nincs olyan hely a világon, ahol elrejtőzhetne előlem. Mindenhová követni fogom – várt ki egy szívverésnyit, elmosolyodott, és kimondta a végszót. – Futás.
Trudy futott. Miközben egyre halkultak a léptei, Roarke halk sikolyt hallott."

Barbara Taylor Bradford: Nicky

"Nicky Wells, a gyönyörű és világhírű riporter munkájába temetkezve próbál meg elfeledkezni szerelmének, Charlesnak értelmetlen öngyilkosságáról. Élete csupa izgalom: hol Pekingből tudósít a diáklázadásról, hol Bejrútból a polgárháborúról, hol Párizsból egy véres terrorista merényletről.
Amikor éppen feltűnik egy új, boldog kapcsolat ígérete, egyik este egy római tévériportban mintha Charlest pillantaná meg a képernyőn. Kétségek között indul el, hogy kiderítse az igazat: Charles valóban meghalt? Ha csak megjátszotta, miért tette? Hol lehet most?"

Az írónőtől származik az egyik kedvenc könyvsorozatom, az Egy gazdag nővel kezdődő, Emma Harte-családregény. Több különálló regényét is olvastam, ez is tetszett.

Nora Roberts: Kulcs-trilógia

Ezt a trilógiát pont azalatt olvastam ki, amikor Veronika kórházban volt, még februárban, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy a negatív emlékek is befolyásolhatták véleményemet, de ezek a könyvek nem igazán tetszettek. A fülszöveg is megtévesztő, mert a félistennőknek különösebb szerepük nincs, csak ki kell szabadítani a lelküket. A főszereplő három egyszerű halandó nő, akiknek egy hónap alatt kell megtalálniuk egy-egy kulcsot, valamilyen módon eljutva a képzelet világába.
"Malory művészlélek, és van érzéke a szépség iránt. Neki kell megtalálnia a fény kulcsát. Dana számára mindig is a könyvek jelentették a legnagyobb élvezetet. Neki a tudás kulcsát kell megkeresnie. Utolsónak maradt Zoe. Neki a bátorság kulcsát kell megkeresnie, és ehhez ravasznak, erősnek kell lennie, különben minden semmivé lesz, amit addig megtettek. "

Több fantasy-szerű regényt olvastam már Nora Robertstől, ez volt az egyetlen, amelyik nem igazán jött be. A teljesség kedvéért idézem a fülszöveget is:

"Mindhárom lány félistennő, és valamilyen különleges adottsággal rendelkezik. Az elsőé a művészet vagy a szépség, a másodiké a tudás vagy az igazság, a harmadiké pedig a bátorság vagy a vitézség adománya. Egy gonosz varázsló megátkozza a lányokat. Ellopja a lányok lelkét, és bezárja egy üvegdobozba, amit a Lelkek Ládikájának hívnak. Három kulcs van a ládához, amelyet csak emberi kéz nyithat ki. Amikor a keresés sikeresen befejeződik, kinyílik a Lelkek Ládikája,és az Üveglányok kiszabadulnak. Három kulcs. Három nő. Mindegyiknek 28 nap áll rendelkezésére, hogy végigvigyen egy veszélyes kutatást. Ha az egyikük elbukik, mind elvesztek. Ha mindegyikük kiállja a próbát, pénz, hatalom és boldogság vár rájuk. Többre van szükségük a puszta értelemnél és eltökéltségnél. Meg kell nyitniuk a szívüket és az elméjüket. És hinniük kell, hogy minden és bármi lehetséges."

Tess Gerritsen: Eltűntek

"A kevésbé fejlett országokban mindmáig sok fiatal nő hiszi, hogy a mesés Nyugaton, főként Amerikában lelheti a boldogságot és a jólétet, amiről álmodik. Ez ad alapot a nyugati emberkereskedelem egyik fajtájának, melynek célja a prostitúció. Tess Gerritsen a közkedvelt amerikai krimiíró első magyarul is olvasható regényének két nő a főhőse. Anja, a szexuális szolgáltatásokra kényszerített belorusz lány és Jane Rizzoli az állapotos nyomozónő egy kormánykörökig gyűrűző bűnügy közepébe csöppenek, s egy idő után már csak egymásra számíthatnak az mindinkább növekvő veszély közepette. Az Eltűntek valós alapokra épülő sodró erejű krimi-thriller egy méltán népszerű szerző tollából. Tess Gerritsen regényei eddig harmincegy nyelven jelentek meg, több mint tizenöt millió példányban. A magyar olvasók is bízvást örömüket lelik majd bennük."

Tess Gerritsentől A sebészt olvastam először, nagyon tetszett, és kíváncsi voltam, hogy milyen egy nem orvoskrimi ugyanannak a szerzőnek a tollából. Nos, izgalmas volt, nem csalódtam, úgyhogy jöhet a többi műve is.

Nora Roberts 6 könyve

Nora Roberts könyveit remekül jellemzi ez a vallomás, amelyet több regényének elején is olvastam:

"Semmi mást nem találok olyan lenyűgözőnek, mint a férfi és a nő kapcsolatát. Ez a kapcsolat számomra hatalmas rejtély, amelyet időről időre meg lehet oldani, ráadásul sokféle módon. Az évek során nagy örömet szerzett, hogy a regényeimben határozott férfiakat és erős jellemű nőket hoztam össze egymással, majd megfigyeltem, hogyan vívják meg csatáikat. És végül hogyan fedezik fel, mi lakozik a szívük mélyén, és hogyan lesznek szerelmesek egymásba."

Az elmúlt hónapokban ezeket a könyveket olvastam az írónőtől:

Az elbűvölő mágus

"A csinos Rona helyettesíti apját azon az üzleti tárgyaláson, melyen az illuzionista Patrick Atkins televíziós fellépését szervezik. A lányt foglyul ejti a különleges varázsú mágus, és a férfit is lebilincseli a szebbik nem képviselője. Bár az új szám elmélyült munkát követel, képtelen a feladatra összpontosítani, mivel folyton a lányra gondol. A műsor Ronának is esélyt adna a bizonyításra önmaga, apja és most már Patrick előtt is..."

Nagyon tetszettek benne a mutatványos részek, még úgy is, hogy nem lebbentették fel a fátylat a trükkökről.

Nyári álmok

Ez a könyv két novellát tartalmaz:

Rejtett természet:

"A Celebrity magazin tehetséges, becsvágyó munkatársnőjének, Lee Radcliffe-nek számos hírességgel volt már dolga, de a hátborzongató regény műfajának avatatlan királyát, a csökönyösen zárkózott, magányos Hunter Brownt mindeddig hiába próbálta megszólaltatni. Ezért aztán igent mond, amikor a férfi cserébe egy exkluzív interjúért meghívja egy kéthetes nomád kempingezésre..."

A nomád kempingezés minden percében együtt éreztem a főhősnővel...

Villanófény:

"Az életvidám, könnyed fényképésznő, Bryan Mitchell ragyogóan felfelé ívelő pályafutásának csúcspontjaként megbízást kap egy folyóirattól, hogy készítsen fotóesszét, "Amerikai nyár" címmel a Pulitzer-díjra jelölt, pályáját haditudósítóként kezdő Shade Colbyval közösen. Bár végletesen különbözően látják a világot, ellenállhatatlanul vonzódnak egymáshoz..."

Nagyon tetszett a két fotós különböző látásmódja, hogy ki milyen témát fotózott, a különböző nyári témaválasztások, néhány fotózási kulisszatitok. A másik novellában megismert Lee életének további eseményeiről is olvashatunk benne. Szeretem azt, amikor megtudjuk, mi történik a "boldogan éltek, amíg meg haltak" mondat után :-)

A múlt titkai

"Cilla régebben híres gyermekszínész volt, de most sokkal több örömet talál abban, hogy kétkezi munkával keresi kenyerét. Régi épületeket újít fel, és jó áron eladja őket. Elhunyt nagymamája házához is azért érkezik, hogy megmentse az enyészettől. Annyira belemerül a munkába, hogy eleinte észre sem veszi szomszédját, Ford Sawyert. Ám nem tud sokáig közömbös maradni a nyurga, zöld szemű és rendíthetetlen nyugalmú képregényíró iránt.
Cilla a kacatokkal teli padláson egy gondosan elrejtett levélköteget talál. A levelekből kiderül, hogy rejtélyes halála idején nagymamája, a híres és ünnepelt színésznő állapotos volt, és a gyermek apja egy helybéli családos férfi lehetett. Cilla szeretné megtudni, hogy mi történhetett a házban azon az éjszakán. A múlt titkainak feltárása még fontosabbá válik, amikor a ház, illetve Cilla titokzatos támadások célpontjává válik..."

Tudtam, hogy nem kellett volna elolvasnom, mert nem szeretem azokat a történeteket, ahol valaki másnak a bűnei vagy hibái miatt szenvednek. Idegesítő volt Cilla hírnévre vágyó, színésznő anyja is. Ami viszont tetszett benne, azok a lakásfelújításos-lakberendezéses részek és a képregényírás kulisszatitkai.

A legjobb terv

"Abra Wilson keményen megdolgozott az építészmérnöki oklevélért. Nem csoda hát, hogy elszánt határozottsággal képviseli az építészettel kapcsolatos álláspontját. Így van ez akkor is, amikor azokról az épületekről esik szó, amelyeket épp most emelnek a híres üdülőhelyen. A szintén építész Cody Johnsonnnak is kialakult álláspontja van a megbeszélések tárgyát képező tervről. És ahogy halad az üdülőhelyi építkezés, ők nap mint nap összeszólalkoznak, pedig egyre jobban vonzódnak is egymáshoz, hiszen e viták ellenére - vagy talán éppen ezért - tisztelik egymás tehetségét. A tervek megvalósításával együtt, számos meglepetés és veszélyhelyzet közben alakul kettejük személyes története..."

Tetszett, de nem volt kiemelkedően érdekes.

Piruett

"Lindsay szülői unszolásra kezd balettozni, s tizennyolc évesen már Amerika legjobb táncosa. Mégis kénytelen hazatérni szülővárosába, hogy gondoskodjon megözvegyült édesanyjáról. Az építész Seth is itt telepszik le, ahol igazi otthont akar teremteni árva unokahúgának. A kislány tehetséges táncos, aki isteníti a balettiskolát nyitó tanárnőt, s hamarosan Seth is vonzódni kezd Lindsay iránt. A lány sűrű munkarendje azonban alig hagy nekik időt ismerkedésre. A bimbózó szerelem egy elmérgesedő vitába torkollik, s Lindsay visszarepül New Yorkba, egykori társulatához. De vajon jelent-e neki akkora örömöt a színpad, mint amilyent Seth ölelése?"

Nagyon érdekes volt megismerkedni egy kicsit a táncosok életével, jobban tetszett, mint A legjobb tervek.

Táncrend

"Ruth, az ifjú balerina mindig is bálványozta Nickolai Davidov koreográfust, aki hosszú éveken át barátja és nevelője volt. Bár Nick gyerekszámba veszi, s a lány is azt hiszi, elszállt a férfi iránti rajongása, egy érzelmes, új előadáson dolgozva elsöprő vonzalom bontakozik ki köztük..."

Véletlenül kölcsönöztem ki a Piruettel együtt, és csak olvasás közben derült ki, hogy annak a folytatása, ennek nagyon megörültem. Mélyebben megismerjük a klasszikus balett világát, nagyon tetszett a könyv.

A múlt titkai

"Cilla régebben híres gyermekszínész volt, de most sokkal több örömet talál abban, hogy kétkezi munkával keresi kenyerét. Régi épületeket újít fel, és jó áron eladja őket. Elhunyt nagymamája házához is azért érkezik, hogy megmentse az enyészettől. Annyira belemerül a munkába, hogy eleinte észre sem veszi szomszédját, Ford Sawyert. Ám nem tud sokáig közömbös maradni a nyurga, zöld szemű és rendíthetetlen nyugalmú képregényíró iránt.
Cilla a kacatokkal teli padláson egy gondosan elrejtett levélköteget talál. A levelekből kiderül, hogy rejtélyes halála idején nagymamája, a híres és ünnepelt színésznő állapotos volt, és a gyermek apja egy helybéli családos férfi lehetett. Cilla szeretné megtudni, hogy mi történhetett a házban azon az éjszakán. A múlt titkainak feltárása még fontosabbá válik, amikor a ház, illetve Cilla titokzatos támadások célpontjává válik..."

Tudtam, hogy nem kellett volna elolvasnom, mert nem szeretem azokat a történeteket, ahol valaki másnak a bűnei vagy hibái miatt szenvednek. Idegesítő volt Cilla hírnévre vágyó, színésznő anyja is. Ami viszont tetszett benne, azok a lakásfelújításos-lakberendezéses részek és a képregényírás kulisszatitkai.

A legjobb terv

"Abra Wilson keményen megdolgozott az építészmérnöki oklevélért. Nem csoda hát, hogy elszánt határozottsággal képviseli az építészettel kapcsolatos álláspontját. Így van ez akkor is, amikor azokról az épületekről esik szó, amelyeket épp most emelnek a híres üdülőhelyen. A szintén építész Cody Johnsonnnak is kialakult álláspontja van a megbeszélések tárgyát képező tervről. És ahogy halad az üdülőhelyi építkezés, ők nap mint nap összeszólalkoznak, pedig egyre jobban vonzódnak is egymáshoz, hiszen e viták ellenére - vagy talán éppen ezért - tisztelik egymás tehetségét. A tervek megvalósításával együtt, számos meglepetés és veszélyhelyzet közben alakul kettejük személyes története..."

Tetszett, de nem volt kiemelkedően érdekes.

Piruett

"Lindsay szülői unszolásra kezd balettozni, s tizennyolc évesen már Amerika legjobb táncosa. Mégis kénytelen hazatérni szülővárosába, hogy gondoskodjon megözvegyült édesanyjáról. Az építész Seth is itt telepszik le, ahol igazi otthont akar teremteni árva unokahúgának. A kislány tehetséges táncos, aki isteníti a balettiskolát nyitó tanárnőt, s hamarosan Seth is vonzódni kezd Lindsay iránt. A lány sűrű munkarendje azonban alig hagy nekik időt ismerkedésre. A bimbózó szerelem egy elmérgesedő vitába torkollik, s Lindsay visszarepül New Yorkba, egykori társulatához. De vajon jelent-e neki akkora örömöt a színpad, mint amilyent Seth ölelése?"

Nagyon érdekes volt megismerkedni egy kicsit a táncosok életével, jobban tetszett, mint A legjobb tervek.

Táncrend

"Ruth, az ifjú balerina mindig is bálványozta Nickolai Davidov koreográfust, aki hosszú éveken át barátja és nevelője volt. Bár Nick gyerekszámba veszi, s a lány is azt hiszi, elszállt a férfi iránti rajongása, egy érzelmes, új előadáson dolgozva elsöprő vonzalom bontakozik ki köztük..."

Véletlenül kölcsönöztem ki a Piruettel együtt, és csak olvasás közben derült ki, hogy annak a folytatása, ennek nagyon megörültem. Mélyebben megismerjük a klasszikus balett világát, nagyon tetszett a könyv.