Vavyan Fable utolsó néhány könyvénél megszűntem az írónő fanatikus rajongója lenni. Míg a korábbi könyveit rongyosra olvastam (ezt persze csak képletesen kell érteni, mert annál sokkal jobban vigyázok a könyvekre), például a
Jégtáncot,
Mesemaratont,
Álomhajszát,
My Fair Lordot, a
Halkirálynő- és
Vis Major-sorozat korai remekeit stb, addig az utolsó regényeket (arra már nem emlékszem, pontosan melyiktől kezdve) úgy tettem le, hogy "aha, nem volt rossz, de kár volt azt a részt olyan gusztustalanul leírni, meg az sem tetszett, hogy..."
A
Kedves, mint egy kéjgyilkos bizonyos részeit el sem tudtam olvasni...
Ezért óvatosan vettem kézbe a
Csontfuvolát, és végre :-) nagyon tetszett. Érdekes volt, hogy rögtön az első oldalnál vissza kellett vennem a mostanában megszokott olvasási sebességemből, mert nem akartam elmulasztani egyetlen remek szójátékot, érdekes gondolatot, találó idézetet sem.
Úgyhogy mielőtt nekilátnék a folytatásnak, elolvasom az utolsó Vis Major-könyvet, a
Tíz kicsi kommandóst, hogy megfelelő hangulatba kerüljek a
Habospitéhez, amelyben a két bagázs találkozik. Ráadásul letesztelem, hogy milyennek találom hét év elteltével újraolvasva.
Végezetül néhány kiragadott idézet a rengeteg közül, ami tetszett:
"Később a temetőben is fejtörés nélkül fegyverre kaptak a civódó pár láttán. Bizonyára ez a címerfeliratuk: Nem gondolkodunk. Nincs mivel. Lövünk. Van mivel."
"Olyan érzés fog el, minta zsákbanfutással nehezített láncfűrészes tömegmaraton zajlana az agyamban."
"Rühl Fresson, a mesterlövész, orvos és lelkész. Nemrég tett vizsgát lelkiatyaságból, így jogában áll haldoklót gyóntatni és feladhatja az utolsó kenetet, viszont körmenetet, szentmisét nem tarthat, és talán pápa se lesz belőle. Társai szerint így is univerzális: aki nem gyógyul, azt meggyóntatja, megszenteli és lelövi."
"2060-ban talán fejlettebb a technika, New York azonban még mindig a számtalan, egymás mellett élő kultúra és a hatalmas ellentétek városa. Egyes gyilkosságok még mindig jóval nagyobb figyelmet kapnak, mint a többi - különösen akkor, ha az áldozat egy közismert üzletember, akire Park Avenue-i lakásán, az ágyhoz kötve találtak rá - fekete bársonyövvel megfojtva. Eve Dallas hadnagy csöppet sem lepődik meg azon, hogy Thomas Anders botrányos halála mindenféle találgatásra ad okot - az emberek másról sem beszélnek, és emiatt a családja egyre megalázóbb helyzetbe kerül. Miközben a város lakói a történteken csámcsognak, Anders közeli barátai is ezt teszik. Eve - multimilliomos férje, Roarke segítségével - hamarosan bekopogtat néhány ajtón, hogy megtalálja a választ - és be is töri őket, ha nem nyílnak meg előtte. Ám a mozaik nem áll össze. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az áldozat egyáltalán nem védekezett. A gyilkos ismerte a biztonsági rendszer hiányosságait, vagyis közel állt a családhoz, de mindenkinek sziklaszilárd az alibije. Vajon jó előre, alaposan megtervezett kivégzés történt, vagy csupán egy perverz játék csúszott ki a résztvevők irányítása alól? Dallas feladata, hogy megoldja az ügyet, melyben látszólag ismeretlen emberekről váratlanul kiderül, hogy halálos kapcsolatban álltak."
