Jack Reacher

A múlt héten megnéztem a Lee Child: Csak egy lövés című könyvéből készült filmet, amelynek a Jack Reacher címet adták. Abszolút Lee Child- és Jack Reacher rajongó vagyok, és előre felkészültem arra, hogy teljesen karakteridegen főhőst látok majd ahhoz képest, mint amilyent a könyv olvasásakor magam elé képzeltem. Ha teljesen elvonatkoztatok a könyvtől, akkor egy jó kis akciófilmet láttam, de ennyi.

SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER!

Sok dologban tértek el a könyvtől, önmagában nem ez a baj, a kedvencem, a buszmegállós jelenet zseniális volt. A könyvbeli Jack egyik jellemzője, hogy az autóvezetés nem erőssége, amelyet persze bőven ellensúlyoz a többi tudása. Talán a filmben Tom Cruise testalkatbeli hiányosságát akarták pótolni az üldözéses jelenettel. Érthetetlenül abszurd volt a fürdőszobás jelenet a feszítővassal és baseballütővel, elképzelhetetlen, hogy az eredeti Jacket akár egy picit is készületlenül érjen egy ilyen támadás.

SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE!
 

Szóval LeeChild könyveit mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom, én is újra fogom olvasni az összeset, a filmet inkább az nézze meg, aki még nem olvasott egyet sem.

Végül egy kis érdekesség, a képen látható rendőrt a kis nyúlfarknyi jelenetben maga Lee Child játssza :-)

Dold-Mihajlik: Ordasok között

"Ezerkilencszáznegyvenkettőt mutat a kalendárium, legvéresebb napjait írja a történelem. Emberek milliói ülnek szorongva rádiókészülékek mellett, embermilliók lesnek tenyérnyi óvóhely-réseken az égre: vajon megérik-e a holnapot? S valahol a keleti fronton egy SS-tiszt költögeti izgatottan a parancsnokát: rendkívüli esemény történt, egy szovjet tiszt átszökött az első vanalon, s magával Berthold ezredessel, a felderítő osztály vezetőjével akar beszélni. Néhány perc múlva olyasmi történik, amire nem számított az ezredes: egykori barátjának, a Szovjetunióba dobott német kémnek életben maradt fia: Heinrich von Goldring áll előtte szovjet tiszti egyenruhában, hogy a Führernek felajánlja hazafias szolgálatait. Ezzel indul a történet. Ki is tulajdonképpen Heinrich von Gonldring? Hogyan sikerül megszereznie a német hadvezetés legféltettebb titkait? Erre ad választ a kítűnő ukrán író páratlanul izgalmas és művészi regénye."

Miközben mást kerestem, teljesen véletlenül fedeztem fel, hogy ennek a könyvnek Fekete lovagok között címmel létezik folytatása is, úgyhogy sok év elteltével újraolvastam, és még mindig nagyon tetszik. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a kém- vagy a történelmi regényeket, különös tekintettel a kettő kombinációját. Kíváncsi leszek, hogy a következő kötet méltó lesz-e az elsőhöz.

Stan Redding - Frank W. Abagnale: Kapj el, ha tudsz

"Frank W. Abagnale, alias Frank Williams, Robert Conrad, Frank Adams és Robert Monjo a világ legpofátlanabb szélhámosa, hamisítója, imposztora és menekülőművésze. Rövid, de annál tartalmasabb bűnözői karrierje során, még nagykorúsága elérése előtt egyenruhát öltött, és Pan Am-pilótának, majd rezidens felügyelő orvosnak adta ki magát. Diploma nélkül ügyészkedett, szociológiát tanított az egyetemen, és 2,5 millió dollárt kaszált hamis csekkjeivel. Huszonhat ország rendőrsége körözte, majd hosszú éveket töltött francia, svéd és amerikai börtönökben. Lenyűgöző önéletrajzi könyve nyomán Steven Spielberg forgatott filmet, amelyben Leonardo DiCaprio alakítja a főszerepet."

Mivel a filmet nagyon szeretem, és kezembe akadt a regény, nem volt kérdéses, hogy elolvasom. Általában először szoktam elolvasni a könyvet, és csak utána megnézni a belőle készült filmet, most kivételesen fordítva történt. Szintén nem szokványos, hogy a film jobban tetszett a könyvnél. Kerekebb volt benne a családi szál, jobban tetszett a vége, ahogyan azt is bemutatták, hogyan került tanácsadóként az FBI-hoz, a könyvben csak egy mondattal emlékeztek róla. Úgyhogy maradok a filmnél. (Ugyanez a helyzet a Nőstényördög c. könyv+film kapcsán, hogy jobb a filmadaptáció a regénynél, amely egyébként az egyik kedvenc filmem.)

Vissza- és előretekintés

A blogot 2011. január 1-jén kezdtem el írni, de már 2008. második felétől vezettem egy listát az elolvasott könyvekről. A kreatív blogomban néha feltűnt egy-egy könyvajánló, és 2010-ben 100 könyvet olvastam el, ez adta az ötletet, hogy a könyves bejegyzések saját helyre költözzenek. Lássuk csak, hogyan is állok jelenleg:

Könyvajánlók és egyéb bejegyzések száma:
2011: 62
2012: 13
2013: Eddig 4, remélem, sokáig tart a lelkesedés.

Újonnan felfedezett kedvenc szerzők:
2009: Stephenie Meyer, J. D. Robb
2010: Tess Gerritsen, Fejős Éva, J. R. Ward
2011: Stieg Larsson, Daniel Silva, Robert Ludlum, Katie Fforde, Johanna Lindsey
2012: M. C. Beaton, Richard Castle (remélem, lesz több könyve is), Karen Marie Moning, Diana Gabaldon

Olvasott könyvek száma:
2009: 51
2010: 71
2011: 100 (beszabadultam a könyvtárba, és hanyagoltam a hímzést és a gyöngyözést)
2012: 61
2013: Eddig 3. Most kettőt olvasok párhuzamosan, Christopher Paolini: Eragon 4.-et itthon, mert túl súlyos magammal cipelni. Utazás közben pedig az Dold-Mihajlov: Ordasok között c. kalandregényt a szuper, pihekönnyű ebook-olvasómon, amelyet a páromtól ♥ kaptam karácsonyra :-)


Az olvasással is szeretek biztosra menni, hogy ha már rászánom az időt, akkor pozitív élményekkel gazdagodjam, ezért szoktam már bevált szerzőktől könyveket választani, újraolvasni kedvenc könyveket, vagy mások ajánlása alapján könyvet választani. Idén már fel is fedeztem a True Blood sorozatot, és elhatároztam, hogy megkóstolom Cassandra Clare, Sherrilyn Kenyon, Douglas Preston+Lincoln Child, Gena Showalter, George R R Martin, Joanne Fluke, Larissa Ione, Suzanne Collins könyveit, meg ami még az utamba akad.

(Kép forrása: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjScXnY5L7rRf3xj78hw1ZwpeXw3bCYZ4dBMOAW0SYmieTqoQx_MFaKR_m-S_ZRVXuwHAWZ7wg4Qgcjn-RLrjx-vTXqGBQVl7dT_eQUmOFtGYsGSJWkl2oQ2h3H4h_VF56gtrLiOXWyGTr3/s1600/olvas%25C3%25B3+sarok+1.jpg)

Lee Child: Csak egy lövés

"Magányos mesterlövész irányozza fegyverét az amerikai kisváros sétálóutcájának forgatagára, és játszi könnyedséggel megöl öt ártatlan embert. Az értelmetlen mészárlást villámgyors rendőrségi akció követi. A profi rendőri munkával rögzített nyomok James Barr exkatonához vezetnek. Jack Reacher, Lee Child regényeinek kemény öklű, állandó hőse, mióta elbocsátották a seregből, állandóan úton van, s ha valaki meg akarná találni, a lehetetlenre vállalkozna. Amikor azonban a letartóztatott orvlövész, Barr, a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére nem tesz vallomást, s csak annyit hajlandó mondani, kerítsék elő Jack Reachert, a volt katonai rendőr már útban is van az indianai kisváros felé. Mi köti össze a pszichopata gyilkost a vándorló exkatonával? Sötét, egészen magas körökbe vezető titkok tárulnak fel a múltból, s nem kevésbé a jelenből: politikai színjáték, korrupció, piti bűnözők és hétpróbás maffiózók, árulás, csalás, gyilkosságok..." 

Mivel múlt héten volt a belőle készült film premierje, így újraolvastam a könyvet, mert majd szeretném megnézni, és mindig először olvasok, utána nézek. A könyv még mindig nagyon tetszett, de bárhogyan is próbáltam Tom Cruise-t elképzelni Jack Reacherként, sehogyan sem sikerült. Úgyhogy ezek után még kíváncsibb vagyok a filmre, hogy mit hoztak ki belőle. Amely egyébként Jack Reacher címen forog a mozikban, vagy azért, mert már létezik egy Csak egy lövés című film, Harrison Ford főszereplésével, vagy azért, hogy lehessen Jack Reacher 2-3-4-5 filmeket forgatni, vagy mindkettő.

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni (True Blood 1.)

"A tömeggyártott szintetikus vér feltalálásának köszönhetően a vámpíroknak nincs szükségük többé emberekre, hogy napi szükségleteiket fedezzék, és - ha kényelmesen nem is, de szabadon - sétálhatnak halandó társaik között. Bár azáltal, hogy embertársaik lekerültek étlapjukról, legendabeli szörnyetegekből egyik percről a másikra hétköznapi polgárokká váltak, az éjszaka világából még mindig nem törhetnek ki. Sokan aggodalommal fogadják, hogy ezek a teremtmények előbújtak koporsóikból, s most köztük élnek...

Sookie Stackhouse pincérként dolgozik a kicsi Merlotte's bárban. Bár Sookie első pillantásra hétköznapi lánynak tűnik, nem éppen átlagos képességgel bír: képes olvasni mások gondolataiban, s ez folyamatosan felforgatja a lány életét. Egyszer csak betoppan életébe a Merlotte's első vámpír vendége, a 173 éves Bill Compton..."

Ez az idézet valójában a sorozat ismertetője, a fülszöveget elég bénának találtam. Érdekes ötlet, hogy az emberek tudnak a vámpírokról, ilyen megközelítéssel eddig még nem találkoztam.

Mindig is tetszett ennek a könyvsorozatnak a borítója, és meglepődve vettem tudomásul, hogy jé, már a 12. kötetnél jár, a belőle készült filmsorozat pedig az 5. évadnál. Most olvastam el az elsőt, alig tudtam letenni, nagyon tetszett, úgyhogy biztosan elolvasom majd a folytatásokat is, és kíváncsi vagyok a filmsorozatra. Két éve írtam egy összefoglaló bejegyzést a vámpíros olvasmányaimról, újraolvasva még mindig fenntartom a véleményemet róluk, és ez a sorozat is bekerül a kedvencek közé.

A könyvek sorrendje:
1. Inni és élni hagyni
2. Élőhalottak Dallasban
3. Holtak klubja
4. Vérszag
5. Lidércfény
6. Halottnak a csók
7. Hetedik harapás
8. Por és hamu
9. Vörös telihold
10. Véres tavasz
11. Véres leszámolás
12. Véres csapda

BUÉK! 2013

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Ugyanis optimista vagyok, és feltételezem, hogy még vagytok néhányan, akik néha erre jártok, és fellebbentitek a pókhálót, hátha akad mögötte friss tartalom...

Megállapítottam, hogy amióta új munkahelyem van, azóta nem született itt új bejegyzés (a másik blogomban sem túl sok). Az olvasást természetesen nem hanyagoltam el, a szemfülesek láthatták oldalt, hogy szépen növöget az elolvasott könyvek listája, de új bejegyzéseket írni sajnos már nem volt időm. Arról is elfelejtkeztem, hogy ez a blog épp tegnapelőtt lett kettő éves. Egy nagyon lelkes 2011-es évet, amikor is átlagosan hetente legalább egy beszámoló született, egy jóval gyérebb 2012-es év követett, alig havi egy bejegyzéssel.

Nos, nagy fogadalmakat nem teszek, az biztos, hogy továbbra is sokat fogok olvasni, és igyekszem legalább havonta egyszer új beszámolót írni.

Richard Castle: Heat Weave - Hőhullám

"Egy New York-i ingatlanmágnás a magasból lezuhanva halálra zúzódik a járdán. Felesége, az irigyelt asszony csak kis híján él túl egy támadást. A pénzemberek és maffiózok, akiknek bőven lehetett okuk megölni a mágnást, bombabiztos alibit tudnak igazolni. Ekkor -a fojtogatóan perzselő hőhullám alatt- újabb megdöbbentő gyilkosság történik, és a gazdagok rejtélyes világában még több mocskos titok tárul fel a nyomozás során. Olyan titkok kerülnek napvilágra, melyek végzetesek lehetnek. Olyan titkok, melyeket sűrű homály fedett, míg csak egy New York-i nyomozó fényt nem derített rájuk. 
A szenzációs regényíró, Richard Castle, a minden eladási rekordot megdöntött, népszerű Derrick Storm-regények szerzője ebben a könyvében mutatja be új hősét, a New York-i rendőrség gyilkossági nyomozóját, Nikki Heatet. 
Az egyik legjobb gyilkossági csoportot vezető kemény, szexi és vérprofi Heat szenvedélyesen keresi az igazságot. Szinte megoldhatatlan nehézségek elé állítják, amikor főnöke a nyakára ülteti a bulvármagazinok sztár-újságíróját, Jameson Rookot, aki a New York elitjéről írandó cikkéhez gyűjt anyagot. A Pulitzer-díjas Rook belevaló és jóképű fickó, de Heatnek nem csupán a férfi kotnyeleskedése és okoskodása okoz gondot. Miközben közösen igyekeznek felgöngyölíteni az ingatlanmágnás meggyilkolásának rejtélyes ügyét, a nyomozónő rájön, hogy szembe kell néznie a kettejük között kipattant szikrával is... és ez süt csak igazán!"

Nagyon szeretem a Castle című sorozatot, amely arról szól, hogy "a krimi koronázatlan királya Rick Castle (Nathan Fillion) az egyik legsikeresebb író, akitől újabb remekműveket várnak. Csakhogy Castle alkotói válságba került, nincs egyetlen eredeti sztorija sem, ezért kapóra jön neki, amikor egy ügyben a rendőrség a segítségét kéri. Kapcsolatai révén eléri, hogy a rendőrség tanácsadójaként részt vehessen Kate Beckett (Stana Katic) nyomozónő mellett a nyomozásokban. Ennek azonban Beckett cseppet sem örül, mert Castle idegesítően pimasz, öntelt, irányíthatatlan és gátlástalanul használja kisfiús sármját. A folyton civódó páros a kényszerű közös munka kapcsán számos ügyet megold, miközben egyre jobban megismerik egymást." (port.hu)
 

Szuper volt a könyv, visszaadta a sorozat hangulatát, ilyesmire számítottam, tetszett, remélem, követik majd újabbak :-)

Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas

"A faluban megkondul a harang egyszer, kétszer, háromszor – valakit megöltek. 
Negyedszer is megszólal... 
A gyilkos a Farkas. 
Amikor még a falvak olyan kicsik voltak, hogy mindenki ismert mindenkit, egy kislány harcolt, hogy meglelje a maga útját. Valerie nem „jó kislány”. Amikor a helyi vérfarkas kiszemeli magának, Valerie-nek lehetetlen döntést kell hoznia. Senkihez sem fordulhat, miközben választhat a rákényszerített házasság, és a szökés között igaz szerelmével."

Piroska és a farkas meséjét felturbózták, újragondolták, és forgattak belőle egy filmet, az alapján készült ez a könyv. Talán ez miatt volt, hogy egy kicsit kuszának, egy kicsit összevisszának éreztem. Egyszer jó volt elolvasni, de nem ragadott magával annyira, hogy megnézzem a filmet. Lehet, hogy fordítva más lenne a véleményem, így legalább a filmre szánt időt sokkal hasznosabban töltöm majd...

Tess Gerritsen: A tanítvány

"A sebész ördögi volt...
A tanítvány maga az ördög...
Bostonban brutális kegyetlenséggel meggyilkolt házaspárok holttesteire bukkannak a város elegáns kertvárosi részeiben. A nyomok ahhoz a sorozatgyilkoshoz vezetnek, akit nemrégiben sikerült rács mögé juttatni. A rendőrség tehetetlen, a város rettegésben él. Ki lehet az a rejtélyes tanítvány, aki elődje és mestere orvosi módszereit alapul véve mészárolja le áldozatait? Jane Rizzoli kénytelen újra szembenézni egykori vetélytársával, élete megnyomorítójával. Arra azonban ő sem számít, hogy a mester szabadulása után csatlakozik tanítványához..."

Jó kis orvoskrimi volt, ugyanolyan jó, mint az előzménye, A sebész, izgalmas, fordulatos. A vége talán sejtet egy újabb folytatást, meglátjuk, remélem :-)

Vavyan Fable: Barbárság Tengere

"Sandon zsoldosból harcszolga, majd szabad viador lett. A sok tusázás után úgy érzi, perzselt lelke békéjét csakis egyedül találhatja meg, így hát társaitól búcsút véve útnak indul. Lepereg róla Virtuo, a fikarc varázsló figyelmeztetése, mely szerint jobban járna, ha inkább belső utazást tenne. Ő valóságos élményekre vágyik, s ezeket hiánytalanul meg is kapja, miután kiköt Qrbuun rablókirályságban, ahol hirtelen minden katona őt üldözi, és a kéretlenül mellé szegődött társakat is képtelen lerázni."

És itt kell abbahagyni a fülszöveg olvasását, ugyanis a következő két bekezdésben diszkréten lelőnek egy csomó történést. Egy picit jobban tetszett, mint az Álmok Tengere, megint elvarázsolt az írónő. Sajnos nem annyira, mint a régi "klasszikus" kedvenceimmel, Vis Major, Jégtánc, Mesemaraton, stb...

Tetszett, hogy a fejezetcímek idézetek voltak innen-onnan, néhány kedvenc:

"A szél is lapozza a könyvet, mégse tud olvasni." (Jules Renard)

"Sohasem állok ellen a kísértésnek, mert rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók nekem, nem kísértenek." (G. B. Shaw)

Vavyan Fable: Álmok tengere

"Egy réges-régen varázsálomba süllyesztett, legendás király, akit visszasír a nép. Egy hős Viador, aki hitvesztettségéért hosszú raboskodással fizet. Egy nyelves-szájas, komédiás lány, legendabéli hősök rajongója. Egy kényszermunkára ítélt óriás, akit a hajtókerékről vágnak le. Egy megalázó fogságból szabadított, mogorva sárkány. Két szökött harcszolga, egyikük férfi, másikuk nő. Velük vannak az istenek és a magasabb mágia. Mindenki más ellenség. Egy varázsos történet bátorságról, hitről, barátságról, szerelemről, bűvöletről, kalandról és birodalmárokról! Ahogyan még senki más nem írta meg. A mesélőkönyv. Mesejó!" 

Annak apropójából, hogy megjelent a legújabb Fable-könyv, Barbárság Tengere címmel, amely az Álmok Tengerének a folytatása, kölcsönkértem, és elolvastam hogy tisztában legyek az előzményekkel, szereplőkkel. Bizonyára anélkül is élvezhető lenne (van valaki, aki meg tudja erősíteni?), én azonban mindig szeretek sorban haladni a könyvekkel, filmekkel.

Nos, mivel semmire nem emlékeztem a 2005-ben olvasott könyvből, olyan volt, mintha ezt is újonnan olvasnám. Továbbra is szeretem az írónő által alkotott szavakat, megmosolyogtam számos komikus jelenetet. Ami viszont nem tetszett, az a túlságosan sok undorító és gusztustalan rész az emberi és egyéb eredetű testnedvekről, hogy evés közben már nem is próbáltam olvasni. Lehet, hogy túlságosan vizuális típus vagyok, másoknak meg sem kottyan, én mindenesetre remekül ellettem volna nélküle. A folytatásra persze kíváncsi vagyok, megírom majd a tapasztalataimat arról is.

Lee Child: Az ügy

"1997 márciusa. Egy fiatal nőt brutálisan meggyilkolnak Mississippi állam egyik álmos kisvárosában, Carter Crossingban. A tetthelyhez közel egy katonai támaszpont áll. Vajon a gyilkos helybéli, vagy esetleg a bázison szolgáló egyik közlegény? Jack Reacher a katonai rendőrség őrnagyaként azt a megbízatást kapja, hogy inkognitóban utazzon a helyszínre. A helyi rendőrfőnöknő, Elizabeth Deveraux a nyomozás során csak falakba ütközik. Valaki vagy valami akadályozza a munkáját? A hadsereg? Esetleg nem is akarja igazán megtalálni a gyilkost? Reacher a nyomozás érdekében kénytelen összefogni Deveraux-val, miközben kiderül, hogy nem ez az első gyilkossági ügy, ami megoldásra vár és nem is az utolsó. Sokak számára pedig az egyetlen cél az igazság eltitkolása. Az ügy fordulópontot jelenthet Reacher karrierjében: vagy azt teszi, amit elvárnak tőle, vagy egészen új életet kezd a hadsereg kötelékein kívül. A méltán népszerű brit szerzô akinek regényei hamarosan a filmvásznon is megelevenednek - ezúttal sem okoz csalódást népes rajongótáborának."

Egész véletlenül vettem észre, egy hírportál jobboldali reklámsávjában, hogy egy hete megjelent Lee Child legújabb könyve. Gyorsan beszereztem, ma olvastam ki.

Egészen különleges időutazásban volt részem, a fülszövegből ki is derül, hogy akkor játszódik, amikor a főhős még a hadsereg kötelékében szolgált, ráadásul Reacher egyes szám első személyben meséli el a történetet. Nagyon tetszett a könyv, a szerző ezúttal sem okozott csalódást :-)
A kedvenceim továbbra is azok a részek, amikor Jack felméri és elemezgeti a helyzetet, legyen szó támadásról, védekezésről, vagy magáról a nyomozás menetéről.

Ami pedig az említett, folyamatban lévő filmforgatást illeti, a szintén zseniális Csak egy lövést filmesítik meg, főszerepben Tom Cruise-zal. Erről a véleményemet korábban kifejtettem, azóta sem változott :-(

 

Nora Roberts: Menyasszonyok-sorozat

Nora Roberts négy részből álló regénysorozatának címszereplője a négy gyerekkori barátnő, Parker, Emma, Laurel és Mackensie. Kislány korukban mindig esküvőset játszottak, felnőttként pedig megalapították a Kézfogó rendezvényszervező ügynökséget.

1. Látomás fehérben 

Az első történetben Mackensie életét ismerjük meg közelebbről. A tehetséges esküvői fényképész feladata a szenvedélyek, a röpke pillanatok és az emlékezetes események megörökítése. Művészi fotóin örömtől sugárzó menyasszonyok mosolyognak, büszke szülők könnyeznek, meghatott rokonok ünnepelnek. Hivatása a boldogságról szól, a saját életébe mégsem meri beengedni az érzelmeket...
 
2. A boldogság virágai 

Emma Grant már kislányként is szerelemre és romantikára vágyott, ezért nem csoda, hogy a barátnőivel alapított esküvőszervezői cég virágkötőjeként találta meg a hivatását. Ennél szebb munkát nem is képzelhetett volna el magának. Emma szerelmi élete látszólag irigylésre méltó, mert a férfiak versengenek a kegyeiért, és elbűvölőnek tartják egzotikus szépségét. Mégsem találta még meg az igazit, és arra végképp nem számított, hogy a közvetlen környezetében fog rábukkanni...

3. A boldogság édes íze 

Laurel McBane mindig számíthatott barátai támogatására. Ennek köszönhette, hogy a híres New York-i cukrászképző intézetben tanulhatott tovább, pedig a szülei nem tudták volna kifizetni a drága tandíjat. Most Laurel azzal hálálja meg a segítséget, hogy különleges tortákat és cukrászati remekműveket alkot a Kézfogó ügyfeleinek, így növelve a tökéletes esküvők pompáját. A négy nô igazi álomesküvőket szervez a pároknak, de Laurel csak elméletben hisz a szerelemben és a sírig tartó boldogságban. Nem vágyik csillogásra és varázslatra, inkább egy megbízható, erős férfi szeretetét értékelné...

4. Mindörökkön örökké 

Parker, a Kézfogó fő szervezője Emma csodálatos virágainak, Laurel mesébe illő tortáinak és Mac szemet gyönyörködtető fotóinak segítségével minden ügyfél számára a tökéletes napot hozza létre. De vajon mikor jön el az ő nagy napja? Ki az a férfi, aki el tudja nyerni a szívét? Malcolm Kavanaugh érdeklődését első látásra felkelti a hűvösen magabiztos Parker Brown, aki egyben a legjobb barátja húga is, és ezért jól tudja, hogy komoly következményekkel járhat, ha közeledik hozzá...

Nagyon tetszett mind a négy könyv, szeretettel ajánlom mindenkinek, aki könnyed, romantikus kikapcsolódásra vágyik.

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

"Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd. 

A skót írónő regénye - mint valamennyi Agatha Raisin könyv - pompás, izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív remekül megrajzolt figuráját kritikusok és a rajongók egyaránt megszerették, a sorozat már a 21. kötetnél tart. "M. C. Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő." - (Publishers Weekly)"

Egy orvosi váróban láttam először egy szórólapon a könyvet. Megragadt bennem a címe, de nem éreztem ellenállhatatlan késztetést, hogy megszerezzem. A könyvtárban aztán farkasszemet nézett velem a polcon, úgyhogy hazajött velem. Kellemesen szórakoztató, mérsékelten izgalmas, könnyed, humoros krimi, szerethetően ellenszenves főhősnővel. Nem bántam meg, hogy elolvastam, így ha a könyvtárban szembejönnek velem, elolvasom az írónő két másik könyvét is (Agatha Raisin és a parázna lódoktor, Agatha Raisin és az elültetett kertész), amely megjelent magyarul, de nem rohanok lóhalálában a könyvesboltba, hogy beszerezzem.

(Nem úgy, mint a legújabb Lee Childot, amely már egy hete megjelent, de én csak tegnap vettem észre, ó minő rettenet! :-))

Christopher Paolini: Inheritance

"Not so very long ago, Eragon-Shadeslayer, Dragon Rider-was nothing more than a poor farm boy, and his dragon, Saphira, only a blue stone in the forest. Now the fate of an entire civilization rests on their shoulders.

Long months of training and battle have brought victories and hope, but they have also brought heartbreaking loss. And still, the real battle lies ahead: they must confront Galbatorix. When they do, they will have to be strong enough to defeat him. And if they cannot, no one can. There will be no second chances.

The Rider and his dragon have come further than anyone dared to hope. But can they topple the evil king and restore justice to Alagaësia? And if so, at what cost?"

Nagyon tetszett, még úgy is, hogy nem értettem minden egyes szót, úgyhogy továbbra is izgatottan várom a magyar fordítás megjelenését, amelyről nem lehet tudni semmi konkrétumot.

Nem akarok lelőni semmilyen poént, csak annyit mondok, hogy kirázott a hideg egy bizonyos résztől, amelyben ízeltlábú volt az egyik főszereplő. Úgy kell nekem, olvasás közben túl élénken látom magam előtt a történéseket...

Örömmel olvasnék még folytatást, vagy novellákat, bármit, szerencsére Paolini kijelentette, hogy nem hagyja abba véglegesen az Örökség-történeteket. Nyilatkozta, hogy szívesen mesélne a lovasok fénykoráról, különösen Brom életéről. Nagyon nem mostanában, de tervez egy ötödik, különálló könyvet is írni, régi és új karakterekkel... Hajrá :-)

Életjel

Még ha az olvasást nem is, de szegény könyves blogomat jól elhanyagoltam...

Most három könyvet olvasok egyszerre:
- Nora Roberts: A boldogság édes íze regényt, amely a Menyasszonyok sorozat harmadik kötete;
- Daniel Silva: A Moszad ügynöke és az oligarcha regényt, amely a 9. Gabriel Allon-könyv;
- és J. R. Ward: Lover Reborn regényt angolul, amely a Fekete Tőr Testvériség-sorozat 10. tagja. Persze nem értek minden egyes szót, de annyit belőle igen, hogy nyomon tudom követni a történéseket, és nem lesz addig elvonási tünetem, amíg - talán - ősszel megjelenik magyarul. Erre gyúrtam egyébként azzal, hogy elkezdtem elölről olvasni a teljes sorozatot. Még mindig nagyon tetszik :-)

Survivor - A könyvtár

A Survivor című túlélő-valóságshow-t biztos mindenki ismeri, amelynek lényege, hogy a résztvevők elszigetelten élnek egy lakatlan szigeten vagy elhagyatott területen, a fődíj pedig pénz- vagy egyéb nyeremény.

Ez alapján készült egy szuper rádiókabaré, Gálvölgyi János, Hernádi Judit és Kern András közreműködésével, sokadszor újrahallgatva is nagyon tetszik :-)

Szójáték előben

Utcán sétálgatva szoktam néha az agyamat tornáztatni, például olyan összetett szavakat keresek, amelyek megfordítva is értelmesek:

cserekapus - kapuscsere
vízcsap - csapvíz
vetőmag - magvető
szemüveg - üvegszem
versenytánc - táncverseny

És ami a bejegyzés apropóját adja: a minap láttam az úton egy mentőautót szállító autómentőt :-)

Ti tudtok hasonló példákat mondani?

2011-es összegzés

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Január elsejével egy éves lett ez a blogom, teljesen megfeledkeztem a szülinapjáról...
Szó mi szó, eléggé elhanyagoltam szegénykét a nagy karácsonyi készülődésben, november-decemberben összesen három bejegyzést sikerült alkotnom, azok közül is csak egy volt könyvajánló.
Nagy ígéreteket és fogadalmakat nem teszek, csak annyit, hogy továbbra is vezetem oldalt az olvasmányaim listáját, és időnként lesznek új bejegyzések is.

Tavaly hetven könyvet olvastam (az utolsó tízről még adós vagyok beszámolóval), ami kevesebb, mint a 2010-ben olvasott kereken száz könyv. Úgy tűnik, lecsengett az a hatalmas könyvhabzsolási vágy, amely akkor kezdett tombolni, amikor beszabadultam a könyvtárba tavaly márciusban.

Az új évet tiszta lappal kezdem, NINCS nálam semmilyen könyvtári könyv, a tavalyi beiratkozás óta először (csak gyerekkönyvek). A várólistámon azért vannak olvasatlan könyvek, kölcsönkapott és saját egyaránt, várakozás közben orvosnál, bkv-n stb. unatkozni nem fogok, viszont most megkönnyebbültnek érzem magam, hogy nincs határidős "muszáj" könyv.

A tavalyi év felfedezettjei Robert Ludlum, Daniel Silva, Katie Fforde, Johanna Lindsey, és tetszett még a Millennium-trilógia, kár, hogy nem lesz folytatása.

És igen, IGEN, IGEEEEN!!!!! :-)

Vagy tízévnyi várakozás után egy Agatha Christie: Királyok és kalandorok című regény hihetetlenül boldog tulajdonosa lettem, teljes az Agatha Christie-sorozatom :-))

Ráadásul normál áron, nem 6000 Ft-ért, mint amennyiért rendszeresen láttam a neten itt-ott árulni, mondván, ritkaság. Ami persze igaz, na de ennyit adni érte...

Amikor elkezdtem az AC könyveket gyűjteni, antikváriumokban nagy ritkán ráakadtam egy-egy hiányzó példányra. Az internetes antikváriumok előjegyzési rendszere segített a többi példány beszerzésében, de erre az egyre nagyon sokat kellett várnom. De megérte, végre az enyém :-)))

Olvasási szokásaim

Ezt a játékot már több blogban is láttam, és annyira tetszik, hogy nem várom meg, míg valaki nekem adja tovább a stafétát :-)

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Egy komisz kölök naplója. Azt hitték, vicces lesz, ha úgy adják ki, mintha igazi, helyesírási hibáktól hemzsegő napló lenne. Fél oldal után sikítófrászt kaptam, képtelen voltam tovább olvasni.

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?
Többen vannak, nem tudok kiemelni egyet sem.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád, és félelmet keltett benned?
Némely Stephen King könyvnek már a fülszövege... Félelmet keltő könyveket egyébként nem olvasok, csak izgalmasakat, az nem ugyanaz :-)

4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Van négy szépséges, hímzett könyvjelzőm. Néha előfordul, hogy egyszerre több könyvet is olvasok, úgyhogy jól jön, hogy nem csak egy könyvjelzőm van.


A macskás volt az első, készletben vettem. Utána szerettem bele a napraforgósba. A pénzeset a Keresztszemes Magazinba hímeztem. A Mona Lisás a legújabb, az xszemesbolt pályázatára készült, és nyertem is vele, mert kisorsoltak :-))

Nemrég készítettem két gyöngyös könyvjelzőt is.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt?
Otthon: amikor egyedül eszem, vagy este (hímzés-gyöngyfűzés helyett), ha olyan izgalmas a könyv.  Mikorra ágyba kerülök, akkor már túl fáradt vagyok az olvasáshoz. Egyébként utazáskor és várakozáskor is (BKV-ra, orvosnál, stb), ha gyerek nélkül megyek.

6. Mi volt az első könyved amit olvastál?
Óvodában a Hétszínvirág mesekönyv.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles?
Mindegy, a belbecs a fontos.

8. Mit olvasol most?
Vavyan Fable: Habospite

9. Hányadik oldalon jársz?
136. oldal

10. Rajta hagyod a “kezed nyomát” a könyvön? (Belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság...?)
Nem-nem, soha!!!

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
Általában nem, a tartalom alapján szoktam dönteni.

12. És az oldalszám?
Egyáltalán nem.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?
Ha le kell tennem a könyvet, de muszáj tudnom, mi fog történni. Régen nem így csináltam, egyetemista koromban Arthur Hailey: Hírhajsza című könyve indított el a lejtőn. Csak olvastam, olvastam, aztán ránéztem az órára, hoppá, hajnali fél 3, másnap egyetem, de kizárt, hogy ne tudjam meg, mi lesz a vége... Azóta a lelki nyugalmam érdekében előrelapozok a történetben, ha kell.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Igen, elég sok könyvet olvastam el újra.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Igen, egyszer megcsúsztam egy lépcsőn, kirepült a kezemben lóbált Henryk Sienkiewicz: Özönvíz c. könyvének egyik vastag kötete, és a fejemen landolt.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
Az ajándékba kapott könyveket semmiképp nem adom tovább. A magamnak vett könyvek között ritkán van olyan, ami nem tetszik, az amúgy antikváriumban köt ki.

17. Még a buliba is magaddal viszed az aktuális olvasmányodat, vagy csak otthon olvasol, vagy esetleg más meghatározott helyen?
Buliba nem járok, vendégségbe nem viszek könyvet, maximum az odautazás közben olvasok, ha nem autóval megyek.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
A fürdőszobában csak hajszárításkor, a toaletten csak akkor, ha izgalmas a könyv, az ott töltött pár perc alatt is lehet olvasni pár oldalt :-)

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket, netán olvasónaplót?
2009. nyarán kezdtem a kreatív blogomban vezetni egy listát az elolvasott könyvekről. Idén januárban pedig elindítottam ezt a könyves blogomat.
A betervezett könyveket a netes könyvesboltok virtuális könyvespolcán tartom számon, illetve a blogom oldalsávjában.
Így visszagondolva tök jó lett volna, ha listát vezetek a kezdetektől olvasott könyvekről. Mondjuk előbb olvastam könyveket, minthogy írni tudtam volna, olyanon meg pláne nem járt az agyam, hogy harmincévesen milyen érdekes lenne visszanézni a listát.

+1.: esetleg még valami?
Többfajta sebességgel tudok olvasni, az általános tempóm elég gyors, bizonyos könyvekhez le kell lassítanom.

Johanna Lindsey: Mondd, hogy szeretsz

"Kelsey Langton családját egyik csapás éri a másik után. Az ifjú hölgy nem tudná elviselni, hogy az imádott kishúga egy fillér nélkül az utcára kerüljön, ezért egy árverésen áruba bocsátja magát. Lord Derek Malory nyeri meg a licitet, és így Kelsey a szeretője lesz. Derek, a jóképű és ellenállhatatlan csirkefogó soha nem tapasztalt gyönyörökkel ismerteti meg ártatlan szeretőjét. Izgalmas kalandjaik során Kelsey mindvégig el akarja titkolni előkelő származását, hiszen nagy szégyent hozna a családjára, ha kiderülne, hogy mit tett. Vajon a kimondhatatlan szerelemnek végül sikerül legyőznie a társadalmi előítéleteket?" 

Tetszett, elolvasom a folytatásokat is.

Robert Ludlum: A Bourne-rejtély

"Eszméletlen, több sebből vérző férfi testét mentik ki a Földközi-tenger hullámaiból egy kis halászfalu mellett. A falu orvosa heteken át ápolja az idegent, aki végre magához tér. De nem emlékszik a nevére. Nem tudja, kicsoda ő, honnan jött, és hogyan került a tengerbe. Emlékezetében csak összefüggéstelen foszlányok, értelmetlenül fájdalmas, gyötrő képek maradtak. Az egyetlen támpont egy parányi mikrofilmdarabka, amelyet az orvos operált ki a férfi lapockája alól: a filmen egy zürichi bank neve és egy számlaszám olvasható. Ezen a nyomon elindulva, felgyógyulva, Zürichben nevet kap az ismeretlen férfi: ő lenne JASON BOURNE..."

Izgalmas volt a könyv, ahogyan azt megszokhattuk Ludlumtól. Majd valamikor megnézem a filmet is, régen láttam utoljára. Majd valamikor elolvasom a folytatást is, aztán majd valamikor megnézem az abból készült filmet, aztán majd valamikor az újabb folytatást is elolvasom/megnézem. Tervezni remekül tudok, a megvalósítással szoktak gondok lenni...