Jack Reacher

A múlt héten megnéztem a Lee Child: Csak egy lövés című könyvéből készült filmet, amelynek a Jack Reacher címet adták. Abszolút Lee Child- és Jack Reacher rajongó vagyok, és előre felkészültem arra, hogy teljesen karakteridegen főhőst látok majd ahhoz képest, mint amilyent a könyv olvasásakor magam elé képzeltem. Ha teljesen elvonatkoztatok a könyvtől, akkor egy jó kis akciófilmet láttam, de ennyi.

SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER! SPOILER!

Sok dologban tértek el a könyvtől, önmagában nem ez a baj, a kedvencem, a buszmegállós jelenet zseniális volt. A könyvbeli Jack egyik jellemzője, hogy az autóvezetés nem erőssége, amelyet persze bőven ellensúlyoz a többi tudása. Talán a filmben Tom Cruise testalkatbeli hiányosságát akarták pótolni az üldözéses jelenettel. Érthetetlenül abszurd volt a fürdőszobás jelenet a feszítővassal és baseballütővel, elképzelhetetlen, hogy az eredeti Jacket akár egy picit is készületlenül érjen egy ilyen támadás.

SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE! SPOILER VÉGE!
 

Szóval LeeChild könyveit mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom, én is újra fogom olvasni az összeset, a filmet inkább az nézze meg, aki még nem olvasott egyet sem.

Végül egy kis érdekesség, a képen látható rendőrt a kis nyúlfarknyi jelenetben maga Lee Child játssza :-)

Dold-Mihajlik: Ordasok között

"Ezerkilencszáznegyvenkettőt mutat a kalendárium, legvéresebb napjait írja a történelem. Emberek milliói ülnek szorongva rádiókészülékek mellett, embermilliók lesnek tenyérnyi óvóhely-réseken az égre: vajon megérik-e a holnapot? S valahol a keleti fronton egy SS-tiszt költögeti izgatottan a parancsnokát: rendkívüli esemény történt, egy szovjet tiszt átszökött az első vanalon, s magával Berthold ezredessel, a felderítő osztály vezetőjével akar beszélni. Néhány perc múlva olyasmi történik, amire nem számított az ezredes: egykori barátjának, a Szovjetunióba dobott német kémnek életben maradt fia: Heinrich von Goldring áll előtte szovjet tiszti egyenruhában, hogy a Führernek felajánlja hazafias szolgálatait. Ezzel indul a történet. Ki is tulajdonképpen Heinrich von Gonldring? Hogyan sikerül megszereznie a német hadvezetés legféltettebb titkait? Erre ad választ a kítűnő ukrán író páratlanul izgalmas és művészi regénye."

Miközben mást kerestem, teljesen véletlenül fedeztem fel, hogy ennek a könyvnek Fekete lovagok között címmel létezik folytatása is, úgyhogy sok év elteltével újraolvastam, és még mindig nagyon tetszik. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a kém- vagy a történelmi regényeket, különös tekintettel a kettő kombinációját. Kíváncsi leszek, hogy a következő kötet méltó lesz-e az elsőhöz.

Stan Redding - Frank W. Abagnale: Kapj el, ha tudsz

"Frank W. Abagnale, alias Frank Williams, Robert Conrad, Frank Adams és Robert Monjo a világ legpofátlanabb szélhámosa, hamisítója, imposztora és menekülőművésze. Rövid, de annál tartalmasabb bűnözői karrierje során, még nagykorúsága elérése előtt egyenruhát öltött, és Pan Am-pilótának, majd rezidens felügyelő orvosnak adta ki magát. Diploma nélkül ügyészkedett, szociológiát tanított az egyetemen, és 2,5 millió dollárt kaszált hamis csekkjeivel. Huszonhat ország rendőrsége körözte, majd hosszú éveket töltött francia, svéd és amerikai börtönökben. Lenyűgöző önéletrajzi könyve nyomán Steven Spielberg forgatott filmet, amelyben Leonardo DiCaprio alakítja a főszerepet."

Mivel a filmet nagyon szeretem, és kezembe akadt a regény, nem volt kérdéses, hogy elolvasom. Általában először szoktam elolvasni a könyvet, és csak utána megnézni a belőle készült filmet, most kivételesen fordítva történt. Szintén nem szokványos, hogy a film jobban tetszett a könyvnél. Kerekebb volt benne a családi szál, jobban tetszett a vége, ahogyan azt is bemutatták, hogyan került tanácsadóként az FBI-hoz, a könyvben csak egy mondattal emlékeztek róla. Úgyhogy maradok a filmnél. (Ugyanez a helyzet a Nőstényördög c. könyv+film kapcsán, hogy jobb a filmadaptáció a regénynél, amely egyébként az egyik kedvenc filmem.)

Vissza- és előretekintés

A blogot 2011. január 1-jén kezdtem el írni, de már 2008. második felétől vezettem egy listát az elolvasott könyvekről. A kreatív blogomban néha feltűnt egy-egy könyvajánló, és 2010-ben 100 könyvet olvastam el, ez adta az ötletet, hogy a könyves bejegyzések saját helyre költözzenek. Lássuk csak, hogyan is állok jelenleg:

Könyvajánlók és egyéb bejegyzések száma:
2011: 62
2012: 13
2013: Eddig 4, remélem, sokáig tart a lelkesedés.

Újonnan felfedezett kedvenc szerzők:
2009: Stephenie Meyer, J. D. Robb
2010: Tess Gerritsen, Fejős Éva, J. R. Ward
2011: Stieg Larsson, Daniel Silva, Robert Ludlum, Katie Fforde, Johanna Lindsey
2012: M. C. Beaton, Richard Castle (remélem, lesz több könyve is), Karen Marie Moning, Diana Gabaldon

Olvasott könyvek száma:
2009: 51
2010: 71
2011: 100 (beszabadultam a könyvtárba, és hanyagoltam a hímzést és a gyöngyözést)
2012: 61
2013: Eddig 3. Most kettőt olvasok párhuzamosan, Christopher Paolini: Eragon 4.-et itthon, mert túl súlyos magammal cipelni. Utazás közben pedig az Dold-Mihajlov: Ordasok között c. kalandregényt a szuper, pihekönnyű ebook-olvasómon, amelyet a páromtól ♥ kaptam karácsonyra :-)


Az olvasással is szeretek biztosra menni, hogy ha már rászánom az időt, akkor pozitív élményekkel gazdagodjam, ezért szoktam már bevált szerzőktől könyveket választani, újraolvasni kedvenc könyveket, vagy mások ajánlása alapján könyvet választani. Idén már fel is fedeztem a True Blood sorozatot, és elhatároztam, hogy megkóstolom Cassandra Clare, Sherrilyn Kenyon, Douglas Preston+Lincoln Child, Gena Showalter, George R R Martin, Joanne Fluke, Larissa Ione, Suzanne Collins könyveit, meg ami még az utamba akad.

(Kép forrása: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjScXnY5L7rRf3xj78hw1ZwpeXw3bCYZ4dBMOAW0SYmieTqoQx_MFaKR_m-S_ZRVXuwHAWZ7wg4Qgcjn-RLrjx-vTXqGBQVl7dT_eQUmOFtGYsGSJWkl2oQ2h3H4h_VF56gtrLiOXWyGTr3/s1600/olvas%25C3%25B3+sarok+1.jpg)

Lee Child: Csak egy lövés

"Magányos mesterlövész irányozza fegyverét az amerikai kisváros sétálóutcájának forgatagára, és játszi könnyedséggel megöl öt ártatlan embert. Az értelmetlen mészárlást villámgyors rendőrségi akció követi. A profi rendőri munkával rögzített nyomok James Barr exkatonához vezetnek. Jack Reacher, Lee Child regényeinek kemény öklű, állandó hőse, mióta elbocsátották a seregből, állandóan úton van, s ha valaki meg akarná találni, a lehetetlenre vállalkozna. Amikor azonban a letartóztatott orvlövész, Barr, a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére nem tesz vallomást, s csak annyit hajlandó mondani, kerítsék elő Jack Reachert, a volt katonai rendőr már útban is van az indianai kisváros felé. Mi köti össze a pszichopata gyilkost a vándorló exkatonával? Sötét, egészen magas körökbe vezető titkok tárulnak fel a múltból, s nem kevésbé a jelenből: politikai színjáték, korrupció, piti bűnözők és hétpróbás maffiózók, árulás, csalás, gyilkosságok..." 

Mivel múlt héten volt a belőle készült film premierje, így újraolvastam a könyvet, mert majd szeretném megnézni, és mindig először olvasok, utána nézek. A könyv még mindig nagyon tetszett, de bárhogyan is próbáltam Tom Cruise-t elképzelni Jack Reacherként, sehogyan sem sikerült. Úgyhogy ezek után még kíváncsibb vagyok a filmre, hogy mit hoztak ki belőle. Amely egyébként Jack Reacher címen forog a mozikban, vagy azért, mert már létezik egy Csak egy lövés című film, Harrison Ford főszereplésével, vagy azért, hogy lehessen Jack Reacher 2-3-4-5 filmeket forgatni, vagy mindkettő.

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni (True Blood 1.)

"A tömeggyártott szintetikus vér feltalálásának köszönhetően a vámpíroknak nincs szükségük többé emberekre, hogy napi szükségleteiket fedezzék, és - ha kényelmesen nem is, de szabadon - sétálhatnak halandó társaik között. Bár azáltal, hogy embertársaik lekerültek étlapjukról, legendabeli szörnyetegekből egyik percről a másikra hétköznapi polgárokká váltak, az éjszaka világából még mindig nem törhetnek ki. Sokan aggodalommal fogadják, hogy ezek a teremtmények előbújtak koporsóikból, s most köztük élnek...

Sookie Stackhouse pincérként dolgozik a kicsi Merlotte's bárban. Bár Sookie első pillantásra hétköznapi lánynak tűnik, nem éppen átlagos képességgel bír: képes olvasni mások gondolataiban, s ez folyamatosan felforgatja a lány életét. Egyszer csak betoppan életébe a Merlotte's első vámpír vendége, a 173 éves Bill Compton..."

Ez az idézet valójában a sorozat ismertetője, a fülszöveget elég bénának találtam. Érdekes ötlet, hogy az emberek tudnak a vámpírokról, ilyen megközelítéssel eddig még nem találkoztam.

Mindig is tetszett ennek a könyvsorozatnak a borítója, és meglepődve vettem tudomásul, hogy jé, már a 12. kötetnél jár, a belőle készült filmsorozat pedig az 5. évadnál. Most olvastam el az elsőt, alig tudtam letenni, nagyon tetszett, úgyhogy biztosan elolvasom majd a folytatásokat is, és kíváncsi vagyok a filmsorozatra. Két éve írtam egy összefoglaló bejegyzést a vámpíros olvasmányaimról, újraolvasva még mindig fenntartom a véleményemet róluk, és ez a sorozat is bekerül a kedvencek közé.

A könyvek sorrendje:
1. Inni és élni hagyni
2. Élőhalottak Dallasban
3. Holtak klubja
4. Vérszag
5. Lidércfény
6. Halottnak a csók
7. Hetedik harapás
8. Por és hamu
9. Vörös telihold
10. Véres tavasz
11. Véres leszámolás
12. Véres csapda

BUÉK! 2013

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Ugyanis optimista vagyok, és feltételezem, hogy még vagytok néhányan, akik néha erre jártok, és fellebbentitek a pókhálót, hátha akad mögötte friss tartalom...

Megállapítottam, hogy amióta új munkahelyem van, azóta nem született itt új bejegyzés (a másik blogomban sem túl sok). Az olvasást természetesen nem hanyagoltam el, a szemfülesek láthatták oldalt, hogy szépen növöget az elolvasott könyvek listája, de új bejegyzéseket írni sajnos már nem volt időm. Arról is elfelejtkeztem, hogy ez a blog épp tegnapelőtt lett kettő éves. Egy nagyon lelkes 2011-es évet, amikor is átlagosan hetente legalább egy beszámoló született, egy jóval gyérebb 2012-es év követett, alig havi egy bejegyzéssel.

Nos, nagy fogadalmakat nem teszek, az biztos, hogy továbbra is sokat fogok olvasni, és igyekszem legalább havonta egyszer új beszámolót írni.