Daniel Silva: Bűnjel

"Michael Osbourne-nak, a CIA Terroristaelhárító Központ vezető munkatársának szerelmével, a szeme láttára végez egy hidegvérű bérgyilkos. Három golyót ereszt az arcába. Főnökei azonnal hazarendelik, és a CIA központban egy íróasztal mögé ültetik. Később terroristák Stinger rakétával kilőnek egy személyszállító repülőgépet, az indítócsövet és a tettest megtalálják, szintén három golyóval az arcában. A nyomozással Osbourne-t bízzák meg, s ő tudja kit keres, a KGB és a Stasi egykori hírhedt bérgyilkosát. Hivatali munkája összekapcsolódik magánbosszújával, bár tudja, hogy ezzel új feleségének bizalmát, boldog házasságukat teszi kockára, de nincs megállás. Azt nem is sejti, hogy olyan sötét erőkkel kell megküzdenie, amelyeknek nem számít egy magasrangú CIA tiszt élete. A szövevényes, kőkemény krimi színtere egész Európa, de a végén eljutunk Amerikába, a leszámolás színhelyére Langley-be, ahol a CIA központja van."

Ez nem tetszett annyira, mint a Gabriel Allon-könyvek, de teljesen jó volt egyszeri olvasásra, a repülőtéren várakozva, még júniusban.

Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete

A könyvet névnapomra kaptam fél éve, és bár nagyon örültem neki, de valahogy eddig észrevétlenül megbújt a polcomon. Lehet, hogy azért, mert immunis vagyok az ilyen vékonyka könyvekre, amelyek a fél fogamra sem elegek? :-)
Lényeg az, hogy most végre elolvastam, jó volt. Kiderült belőle néhány érdekes háttérinformáció, úgyhogy újraolvasom az Eclipse megfelelő részét, hogy teljes legyen a kép.

"Bree Tanner alig emlékszik előző életére, mielőtt érzékei csalhatatlanok, reflexei emberfelettiek és fizikai ereje megállíthatatlan lett volna. A szűnni nem akaró szomjúság előtt életére... az életre, amikor még nem volt vámpír.

Csupán annyit tud, hogy újszülött társaival élni kevesebb betartandó szabályt és még kevesebb elkerülhetetlen következményt jelent: figyelj a hátad mögé, ne vond magadra a figyelmet, és mindenekfelett érj haza napkelte előtt, vagy meghalsz. Amit nem tud: halhatatlan életéből már nem sok van hátra.

Aztán Bree váratlanul barátra lel, egy újszülött vámpír személyében. Diego hozzá hasonlóan kíváncsi teremtőjükre, akinek még a nevét sem tudják. Amikor felismerik, hogy az újszülöttek csupán sakkfigurák egy elképzelhetetlenül hatalmas játékban, Bree-nek és Diegonak el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll, és kiben bízik meg. De ha minden, amit a vámpíroktól tudsz, hazugságon lapul, hogyan derítheted ki az igazságot?"
 

"Bree Tanner egy tinédzseréveiben járó "újszülött" vámpírlány. A Napfogyatkozásban mindössze 10 oldalon szerepel, most 192 oldalon át követhetjük a történetét, mely új megvilágításba helyez eseményeket, szereplőket, érzelmi motivációkat.
A könyv az újszülött vámpírok szemén át mutatja be a világot. Bemutatja az Eclipse utolsó napjait, és sok olyasmi megtudható, amit Bella sosem tudott. "

Az írónő így vall a regényről:

"A könyv megjelenése számomra is meglepetés, mert nem terveztem, hogy ez a történet önállóan is életre keljen. A sztorit nagyon régen írtam, jóval a Twilight megjelenése előtt, amikor az Eclipse-t szerkesztgettem. Tele volt a fejem ötletekkel, újszülött vámpírokkal, az ő szemükkel láttam az eseményeket, és persze egyik dolog vezetett a másikhoz. Bree szemszögéből kezdtem leírni a történéseket, az utolsó napokat, a vámpírrá születést."

Stephenie Meyer

Katie Fforde: Száz boldog esküvőm

"Sarah sok száz boldog és sikeres esküvőn van túl. Egy pici bökkenő van a dologban: egyiken sem ő mondta ki a boldogító igent. Sarah ugyanis profi esküvőszervező, aki mellesleg nem hisz a szerelemben. Egy óvatlan pillanatban két menyegzőt vállal el egy napra; egy bonyodalmakat ígérő sztáresküvőt és egy családi lagzit. Az esküvőbrigád működésbe lép, de valahogy semmi nem akar összejönni. Az évszázad partijának küszöbén a fodrászlány szakít, a varrónő összeomlik, a fotós kiakad, és mindezek tetejébe még Sarah-t is megkörnyékezi a szerelem..."

Nagyon tetszett ez a könnyed, szórakoztató, szerelemmel teli regény, úgyhogy tervezek mást is olvasni az írónőtől.
Volt benne sok humor is, ezek a kedvenceim:

"- [...] te nagyon hamar olyan leszel, mint az apád, aki egy fasiszta. - Boldogság volt, hogy végre kimondta.
- Hogy merészelsz így beszélni az apámról! [...]
- Sajnálom, hogy megbántottam az érzéseidet, de be kell ismerned, hogy apád vérző szívű liberálisnak láttatja Dzsingisz kánt."

"Sarah-nak sikerült valamiféle mosolyt varázsolni az arcára, mintha az Electrával való találkozás lehetőségét ha nem is a legfőbb vágyának, de legalább nem a legkevésbé kívánatos eseménynek tartaná. Valójában néhány hellyel a feldühödött Godzillával való találkozás mögé sorolta."

"- Rólam közismert, hogy kivasaltam egy szoknyát anélkül, hogy levettem volna, de én talán szélsőséges eset vagyok."

"Lelki szemei előtt felvillant egy rémálomszerű kép arról, hogy csak ő lesz ott, hogy a húga selymes fürtjeit kontyba tűzze a feje tetején. Sokkal könnyebb lenne, ha vesedonornak ajánlkozna."

Robert Ludlum: Párizs-opció

"Egy békés májusi estén nagy erejű robbanás dönti romba a világhírű párízsi Pasteur Intézet egyik épületét. Az áldozatok között van Émile Chambord, a világ egyik legismertebb, a DNS-számítógép kifejlesztésén dolgozó tudósa. Sajnos Chambord professzor titokban tartja munkája részleteit, és feljegyzései megsemmisülnek a robbanásban, illetve az azt követő tűzben. A tudományos világban általánosan elterjedt vélemény szerint még évek kellenek hozzá, hogy valaki megalkosson egy működőképes, a szilikonalapúnál nagyságrendekkel gyorsabb és nagyobb erejű DNS-komputert. És mégis, a csendes-óceáni Diego Garcia amerikai támaszpont radarernyőiről teljes öt percre eltűnnek a környéken járőröző repülőgépek, s nem tud magyarázatot adni rá senki. Az USA nyugati részén leáll az áramellátás, és minden távközlési összeköttetés, ennek összes tragikus következményével. Washington kezdetben egy szokatlanul ügyes hackerre, számítógépkalózra gyanakszik, a hivatalos közleménye is erről szól, de a szakemberek tudják, hogy csak egy DNS-számítógép képes előidézni ilyen méretű zavarokat. Jon Smith alezredes, a szupertitkos Covert-One munkatársa tehát elindul Párizsba - hivatalosan azzal az ürüggyel, hogy meglátogassa a Pasteur Intézet felrobbanásakor megsebesült barátját, a számítógépzseni Marty Zellerbachot, valójában viszont azért, hogy megtudja valóban létezik-e DNS-számítógép, s ha igen, kinek a kezében van. Hamarosan csatlakozik hozzá a korábbi Covert-One regényekből ismerős Randi Russel és Peter Howell is, és együtt járnak a végére az egész világot fenyegető ördögi tervnek."

Ez is nagyon tetszett, izgalmas volt. Szerettem az itt-ott felcsillanó humort is:

"Hogy legendássá váló hazai ízű metafóráim egyikével éljek, eddig csak fenyegető füstjeleket láttunk, de az apacsok bármelyik pillanatban eloldozhatják a lovaikat."

"Olyan ez, mint hátrakötözött kézzel harcolni egy grizzlyvel. Elég gyatrák az esélyeink."

Daniel Silva: A hírvivő

"Gabriel Allon, az izraeli kém, bérgyilkos és restaurátor éppen jól megérdemelt pihenését tölti, amikor újabb megbízatást kap... Londonban meghal egy feltételezett al-Kaida tag, akinél az izraeli titkosszolgálat egy nagyszabású merénylet terveit találja, amelynek célpontja: a Vatikán. Allon vállalja, hogy kiépíti a védelmet, de későn érkezik. A kémek már beszivárogtak, a Vatikánban árulók vannak, korunk legfélelmetesebb terrorista támadása a küszöbön áll. A szálak felgöngyölítése során Allon eljut egészen a merénylet szellemi atyjáig, s ezután kezdetét veszi a hajsza, át a Karib-tengeren, amelyben a CIA, egy gyönyörű nő, egy szaúdi milliárdos műgyűjtő és egy eddig felfedezetlen van Gogh-kép is fontos szerephez jut."

Ez után a könyv után határoztam el, hogy sorrendben fogom olvasni a Gabriel Allon-regényeket, ez egyébként a hatodik a sorban.

Megrázó volt, ahogy leírta a vatikáni merényletet, amely puszta fikció, de akár be is következhet... A végén valaki megint bosszút esküdött, úgyhogy könnyen lehet, hogy lesznek (vagy már vannak is?) a folytatásokban továbbgyűrűző események.

Robert Ludlum: A Kasszandra-szerződés

"Az emberiség egyik legősibb ellenségét, az évezredeken át milliókat elpusztító himlőt a XX. század végére sikerült siralomházba küldeni. A vírust, amely előidézi, kiirtották, kivéve két lefagyasztott mintát, amelyet az Egyesült Államok és Oroszország egy-egy szigorúan védett laboratóriumában tárolnak.
Megőriztünk belőle egy adagot arra való hivatkozással, hogy nem akarunk eltörölni egy létformát, valójában azonban azért, mert nem tudtuk, nem lesz-e rá valamikor szükségünk – mondja a regény egyik szereplője, és szavai profétikus jóslatnak bizonyulnak.
Legyőzhetetlen fegyverre vágyó amerikai katonák, koldusszegény Oroszország, amelyben minden eladó, és egy nagyravágyó, a pénzért, a hatalomért és hírnévért bármire képes tudós elme – ennyi kell ahhoz, hogy a lefagyasztott rém kiszabaduljon, és az emberiséget minden korábbinál halálosabb veszély fenyegesse..."

Ez a második kötet a Covert One-sorozatból, elkezdtem a hátralévő könyveket sorrendben olvasni.
Határozottan érdekes volt, az űrsiklós jelenetekből sok érdekes dolgot megtudtam. Kíváncsian várom az összes többi regényt.