Robert Ludlum: Lazarus-vendetta

"A valaha józanul gondolkodó, békés környezetvédők vezette globalizációellenes mozgalom vezetői sorban tűnnek el nyom nélkül. A Santa Feben működő Teller Intézet nanotechnologiai részlegében bekövetkező szörnyű baleset a környezetért küzdő tüntetők életét követeli. Valóban baleset történt, vagy a Lazarus Mozgalom vezetője képes feláldozni saját híveit, hogy a már bomlottsággal határos elméjében megszületett álmot megvalósítsa? A CIA, az FBI és az amerikai katonai hírszerzés kudarcot vall, képtelen a titokzatos, magát csak Lazarusnak nevező személy vagy csoport nyomára bukkanni. A világ különböző részein emberek százezrei válnak áldozatává a gyilkos nanoszerkezeteknek, politikai szövetségesei pedig kezdenek Amerika ellen fordulni. A hatalmas felfordulásban pedig egyre bizonyosabba válik, hogy mindez még csak a kezdet, hogy Lazarus, aki mindvégig a háttérből mozgatja a szálakat, valami szörnyű dologra készül..."

Nagyon tetszett, izgalmas, fordulatos. Érdekesek az orvosi vonatkozású részek, mégsem lett tőlük unalmas a cselekmény.

Daniel Silva: Az angol bérgyilkos

"Gabriel Allon restaurátor - mellesleg az izraeli titkosszolgálat embere - nem mindennapi megbízást kap: egy Raffaello-festményt kell restaurálnia Svájcban. Amikor a kép mellett a tulajdonos holttestére bukkan, már sejti, alighanem többről van szó, mint amennyit eddig tudott az ügyről. Elfeledett titkok, eltemetett múltbéli események nyomában kezd el kutatni a második világháborúban felhalmozott műkincsek után - hamarosan kiderül azonban, hogy vannak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt rejtve maradjon..."

Ez a második kötet a Gabriel Allon-sorozatból, érdekes volt. Nem bűnhődik meg benne egyértelműen minden gonosz, illetve nem egyértelmű, mi a rossz és mi a jó, ebben hasonlít a való életre.

Szerepel benne egy hegedűművésznő, aki virtuóz módon tudja eljátszani Tartini: Ördögtrilla-szonátáját. Meghallgattam, nagyon tetszik.

(A XVIII. századi itáliai zeneszerző a mű keletkezéséről így vallott: 
Egy ízben azt álmodta, hogy lelkét eladta az ördögnek, aki aztán egy minden addig hallott műnél gyönyörűbb hegedűdarabot adott elő. Másnap reggel Tartini megkomponálta remekét, az Ördögtrilla című szonátát, de azt mondta róla, hogy csak gyenge utánzata annak, amit álmában hallott.)

Daniel Silva: Hidegvérrel

Az elmúlt hónapokban összevissza olvastam néhány Gabriel Allon-könyvet, de elhatároztam, hogy megpróbálom sorban olvasni őket, mert túl sok utalás történik a korábbi regényekre. A Hidegvérrel az első kötet a sorban, sok kiegészítő (előkészítő) információt megtudtam a már ismert főhősökről.


A hivatalos fülszöveg:
"A Hidegvérrel feszes, jól felépített regény egy hősről, akinek az a küldetés jutott, hogy elpusztítsa egy régi ellenségét, és megóvja a nemzetközi békét.
Gabriel Allon megbízatása egyszerű és kegyetlen: megtalálni Izrael terrorista ellenségeit és végezni velük. Amikor azonban felesége áldozatul esik a rá leselkedő veszélyeknek, felhagy munkájával és úgy dönt, hogy további életét képek restaurálásával tölti, amely eddig csak álcamunka volt számára, titkos küldetései során."

A fülszöveget első olvasásakor nem értettem. Egy bérgyilkosnak kitalálják, hogy álcázza magát restaurátornak? Persze kiderül, hogy a sok nyelvet beszélő, igen tehetséges restaurátort szervezik be az izraeli titkosszolgálatba, egyéb kedvező tulajdonságai miatt.

A könyv a családját ért támadással kezdődik, majd jó nagyot ugrik a cselekmény. Gabriel korábbi küldetéseiről menet közben tudunk meg részleteket.


Fülszöveg folyt.:
"Ari Shamron, az izraeli titkosszolgálat vezetője visszahívja Gabrielt, mert egy palesztin terrorakció meghiúsításához szüksége van a restaurátor sajátos tapasztalataira. A terrorakció célja: holtpontra juttatni a közel-keleti béketárgyalásokat. Az akció értelmi szerzője nem más, mint Tariq, a palesztin harcos, aki sajgó része Gabriel gyilkosságokkal teli múltjának. A történet élethű, lenyűgöző mellékszereplőket sorakoztat fel. Ilyen szereplő többek között a mágusszerű Ari Shamron, és egy megkapóan megmosolygtató londoni műkereskedő, vagy akár a szépséges francia zsidó fotómodell, aki bosszút akar állni a Holocaustban elhunyt családjáért."

Érdekes, hogy szeretni lehet a főszereplőt, bérgyilkos mivolta ellenére, aki csak akkor öl, ha muszáj. Azért puhánynak nem lehet nevezni, ezt mondták neki a könyvben: "Az emberek valamiért elkezdenek meghalni, ha te megjelensz a színen."

Egy alkalommal egy Karp nevű társával együtt lehallgatókészüléket akart elhelyezni egy sikátorban egy telefonkábel elosztó dobozába, de pont arra járt két bőrdzsekis, kötekedő férfi. A társa folytatta a munkát, amíg Gabriel foglalkozott a két emberkével, és később így emlékszik vissza az eseményekre:
"Miközben eszközeit pakolta elfele, eszébe jutott Gabriel aznap esti közreműködése. Karp számításai szerint pontosan három másodpercig tartott. Nem látott belőle semmit, figyelme akkor is a munkájára összpontosult. Négy élesen csattanó ütés volt. [...] Érezte, hogy sosem fogja elfelejteni az őt fogadó látványt, amint Gabriel Allon gyengéden egyenként odahajol az áldozatai fölé, és ellenőrzi a pulzusukat, hogy megbizonyosodjon, nem ölte meg őket."

Minden könyvben emberére akad egy másik bérgyilkos vagy terrorista személyében, akik azonban határozottan negatív jellemek. Az is tetszik, hogy Gabriel hús-vér ember, a könyvek végén általában súlyosan megsérül (persze idővel felgyógyul). Meg az is, hogy kicsit hasonlít az NCIS sorozatból a kedvenc karakteremre, Zivára, legalábbis a moszados tulajdonságait tekintve.

Másik nagyon érdekes szereplő Ari Shamron, akinél sosem lehet tudni, hogy "Kavarja ez most, vagy nem kavarja?" (Fülig Jimmy Piszkos Fredről), a könyv utolsó előtti oldalán is képes meglepetést okozni. Ebben a könyvben is úgy keveri a lapokat a háttérben, hogy csak pislogok, amikor kiderül, hogy a fehér valójában fekete, a zöld soha nem is létezett, a lila pedig elölről nézve kék, hátulról pedig piros...
Végül egy remek jellemzés arról, hogyan viszonyulnak hozzá az emberei:
"Ha Shamron azt mondta volna neki, hogy ugorjon a kútba, szó nélkül megteszi. Ha azt mondta volna, hogy álljon meg félúton a levegőben, így vagy úgy, de azt is megteszi."

J. D. Robb: Halálos alkotás

"Eve Dallas hadnagy, a NYPSD nyomozója igyekszik megvédeni a bűnözőktől a közeljövő New Yorkját.
Az East River Parkban egy fiatal, barna nő holttestére bukkannak. A gyilkos művészien elrendezte a hosszú, fájdalmas kínzás nyomait őrző maradványokat. Eve-nek azonnal eszébe jut egy kilenc évvel korábban történt sorozatgyilkosság. A média által csak "Vőlegény"-nek nevezett gyilkos - mivel minden áldozata ujjára ezüstgyűrűt húzott-, akkor tizenöt nap leforgása alatt négy nővel végzett.
A fiatal lány Eve multimilliomos férjének, Roarke-nak dolgozott, ezért Eve őt is bevonja a nyomozásba. Hamarosan kiderül a hátborzongató igazság. A gyilkost ezúttal személyes érzelmek vezetik. Az áldozat testét a Roarke egyik boltjában vásárolt szappannal és samponnal mosta le, sőt még a lepedőt is Roarke egyik cége gyártotta, amelyre kiterítve a testet megtalálták.
Amikor Eve rádöbben, kivel került szembe, elhatározza, hogy egyszer és mindenkorra leszámol a Vőlegénnyel. Mivel jól ismeri a módszereit, tudja, hogy már a karmai közt vergődik a következő áldozata, és ahogy telik az idő, egyre kevesebb az esély, hogy élve kikerül onnan. Ráadásul nagyon valószínű, hogy a Vőlegény a mesterműve megalkotására készül - olyasvalakit akar elrabolni, aki még az ő képességeit is próbára teszi, és halála előtt napokig tartó élvezettel kecsegtet: magát Eve-et."

Megrázóak voltak azok a részek, amikor a kínzásokról írt. Ezért aztán különösen tetszett a vége, ahogyan Eve a szokásától eltérő módon szolgáltatott igazságot az áldozatoknak...

J. D. Robb: Halálos tisztaság

"A New York jövőjében játszódó, lenyűgöző sorozat legújabb kötetében Eve Dallas hadnagy egy látszólag teljesen átlagos történelemtanár halálának ügyében nyomoz, és közben számtalan különös meglepetésbe botlik. Craig Foster halála nagyon megrázta fiatal feleségét, aki - mint mindennap - most is úgy engedte el a munkahelyére, hogy becsomagolta neki az ebédjét. A magániskolában tanító munkatársait is sokkolta az eset, és a két tízéves kislányt, akik az osztályteremben rátaláltak a holttestre, valószínűleg egész életükön keresztül kísérti a látvány.
Eve hamar rájön, hogy Foster ebédjébe halálos adag ricint csempészett valaki, mint ahogy arra is, hogy a munkatársai valami döbbenetes titkot igyekeznek leplezni. Eve feladata, hogy erre fényt derítsen, rájöjjön, miért mérgezték meg ezt a tökéletesen ártalmatlannak, kedvesnek, tisztának tűnő tanárt.
Foster után Magdelena Percell következett... Eve legszívesebben a tulajdon két kezével végezne vele. A csinos szőkeség - milliárdos férjének, Roarke-nak egy régi szeretője - váratlanul New Yorkba érkezik, és mindennek lehet nevezni, csak ma született báránynak nem. Sikerül behálóznia Roarke-ot, aki erősködik, hogy nincs semmi rossz néhány együtt elköltött ebédben vagy tárgyalásban. Különben sincs semmi köze hozzá. Eve-et annyira dühíti a kialakult helyzet, hogy az már-már a nyomozás rovására megy. De félre kell tennie az érzéseit - legalábbis egy rövid időre -, különösen, amikor rábukkannak a titokzatos gyilkos következő áldozatára."

Eléggé megrázott, amikor kiderült, hogy ki a gyilkos, és miért ölt, de a szereplőket is:
"Ugye, te is végighallgattad, amit mondott? Végighallgattad az egészet, elejétől a végéig?
- Igen, és nem akartam hinni a fülemnek. El sem tudtam képzelni, hogy ilyesmi megtörténhet - csókolta meg a felesége feje búbját, mert úgy vélte, erre most mindkettejüknek nagy szükségük van. - Szóhoz sem jutottunk. Még azok a disznó viccek is elmaradtak, amelyekkel az elektronikus szakemberek szokták szórakoztatni egymást egy-egy akció közben. Némán hallgattuk végig, hogy dicsekszik el azzal, amit tett."

Másik kedvenc részem, amikor Roarke elmeséli, hogyan szabadult meg egyszer s mindenkorra Magdelenától:
"Úgy érezted, szembe kell nézned vele, megmondani neki, hogy tűnjön el az életünkből. Sőt szerintem még alaposan rá is ijesztettél. Úgy, ahogy csak Roarke képes ráijeszteni az emberre.
- Milyen szerencsés vagyok. A feleségem akkor is megért, ha a látszat ellenem szól. Úgy, ahogy csak Roarke képes ráijeszteni az emberre? - ismételte meg Eve utolsó mondatát.
- Tudod, mire célzok. Rengeteg ember féli Istent, de nem hisz benne komolyan, pláne abban, hogy lesújt rá. Te hús-vér ember vagy. Valóságos. Sokkal ijesztőbb, mint Isten.
- Nem tudom, hogy értsem ezt - szólalt meg némi gondolkodás után Roarke. - De amíg rájövök, nem akarod meghallgatni, hogy mi történt közöttünk?
- De igen, történetesen szeretném.
Útban Eve irodája felé Roarke mindent elmesélt. [...]
- Komolyan? Komolyan? Isten nevének az említésekor biztosan nem rémült volna meg ennyire. Valóban ki tudod tiltani mindenhonnan, ami a tiéd? Ez az ismert világegyetem nyolcvan százaléka.
- Kicsit túlzol. Ötvennél biztosan nem több, de igen - vigyorodott el vadul Roarke. - Ki tudom tiltani, és ki is tiltom."

Végül tetszett az utolsó bekezdés:
"Az őrület eltűnt. Helyreállt a rend, gondolta Eve. Tudta, bármi is történik vele, Roarke mellett mindig békét és nyugalmat talál."

J. D. Robb: Halálos szellemjárás

Ez a novella a Botlás az éjszakában című antológiában jelent meg, három másik történettel együtt.

"Eve Dallas hadnagyot és társát, Delia Peabody nyomozót egy kísértetházként nyilvántartott épületben talált hullához hívják ki. S úgy tűnik nemcsak az éppen aktuális bűntényt de egy 80 évvel korábban történt gyilkosságot is meg kell fejteniük." (http://olvasonaplo.freeblog.hu)

J.D.Robbnak általában jobban szeretem a regényeit, ez a novella nem lett a kedvencem, szerencsére rövid volt.

J. D. Robb: Halálos születés

"Eve Dallas nyomozónőt Mavis, a barátnője kéri meg egy ügy felderítésére: eltűnik az egyik tanfolyami csoportjába járó anyuka, Tandy Willowby. Miközben igyekszik felkutatni a nőt, tudomást szerez a város egyik leggazdagabb lakosának csalásairól és sötét üzelmeiről…"

Ebben a részben születik meg Mavis babája, akit már sok-sok regény óta mindenki nagyon várt, Eve-t és Roarke-ot leszámítva, akik halálra vannak rémülve a természetnek ettől a csodájától. A könyv végére azonban megváltozik a véleménye, persze olyan dallasos módon:

"Sohasem hittem, hogy egyszer ilyet mondok, de örülök, hogy ott lehettem. Nagyon sokat jelentett, hogy ezekben az órákban ott állhattam Mavis mellett.
- Így igaz - lépett mellé Roarke, és átölelte. - Mától két újszülött (*) is a nevedet viseli. Az az igazi dicsőség, hadnagy.
- Remélem, sohasem kell majd letartóztatnom őket. "

(*) Tandy kisfia a Quentin Dallas nevet kapta, Mavis kislánya pedig a Bella Eve nevet.

J. D. Robb: Halálos emlék

"Eva Dallas kemény nyomozónő, aki megszokta a halál árnyékát, nem retten meg se gyilkosoktól, se drogkereskedőktől. Ám amikor Trudy Lombard - egy átlagosnak látszó középkorú asszony - megjelenik a kapitányságon, újra feléled benne kiszolgáltatott gyermekkora, amikor tehetetlenül vergődött ennek a beteges nevelőanyának a hálójában, aki most itt ül vele szemben.
Trudy pénzért megzsarolja Eve-et, hogy titokban tartsa Eve gyermekkorának részleteit. Eve és férje Roarke, kiutasítják Trudyt az életükből, és remélik, többet nem hallanak róla. Pár nappal látogatása után azonban Trudyt vérbe fagyva találják meg a hotelszoba padlóján. Eve elhatározza, hogy megoldja az ügyet..."

Egy kicsit különlegesek azok a könyvek, amelyek a főhősök életének korábbi részleteiről szólnak. A kedvenc részem az volt, amikor Roarke találkozott Trudy-val. Egyrészt azért, ahogyan a feleségére gondolt:

"Egy pillanatra az eszébe villant: lehet, hogy már minden üzlete törvényes, ennek ellenére nem teregeti ki ország-világ előtt, mekkora vagyon fölött rendelkezik. A negyedévi könyvelését az otthoni irodájában tartotta. Csak Eve-nek engedett bepillantást, noha a feleségét sohasem érdekelték az üzleti ügyei. Tudta, hogy a felesége sokkal jobban érezné magát, ha nem lenne ennyire gazdag, és halványan elmosolyodott.
Az kívánta, bárcsak tudná az istenek nevét, akik lepillantottak rájuk az első találkozásuk napján. Olyan hatalmas ajándékot kapott tőlük, hogy hiába halmozná a mérleg másik serpenyőjébe minden vagyonát, azzal sem tudná egyensúlyba hozni."

Másrészt ahogyan finoman elutasította a zsarolást:

"– Tudja, mit tehetnék? Ráadásul ilyen könnyedén? – csettintett az ujjával. – Akár meg is ölhetném. Itt és most. Szemrebbenés nélkül. Számtalan ember vallaná eskü alatt, hogy maga épen és egészségesen hagyta el az irodámat. A biztonsági rendszer felvételei sem bizonyítanak semmit, hiszen roppant könnyű meghamisítani őket. Sohasem találnák meg a holttestét, vagy legalábbis azt, ami magából maradt. Vigyázzon az életére, ha már ilyen nagylelkűen magának ajándékoztam.
– Maga megőrült – húzta össze magát Trudy. – Elment az esze.
– Ez majd akkor is jusson az eszébe, ha úgy véli, mégiscsak meg akar zsarolni... Ha egy gyermek szenvedésével és rémálmaival szeretné megtömni a zsebét... Ha megint megpróbálja megkeresni a feleségemet... Jusson az eszébe, és rettegjen. Rettegjen – ismételte meg Roarke –, mert most nagyon erősen vissza kell fognom magam, hogy ne szaggassam apró darabokra. Nem szeretem, ha felbosszantanak – tett egy lépést Trudy felé, mire a nő remegve felállt, és az ajtó felé kezdett hátrálni. – Ó, és ezt az üzenetet adja át a fiának, nehogy megforduljon a fejében, hogy ő is próbára teszi a türelmemet.
Amikor Trudy elérte az ajtót, és ügyetlenül keresgélni kezdte a háta mögött a kilincset, Roarke kedvesen hozzátette:
– Ha ennek ellenére bántani próbálja a feleségem, nincs olyan hely a világon, ahol elrejtőzhetne előlem. Mindenhová követni fogom – várt ki egy szívverésnyit, elmosolyodott, és kimondta a végszót. – Futás.
Trudy futott. Miközben egyre halkultak a léptei, Roarke halk sikolyt hallott."

Barbara Taylor Bradford: Nicky

"Nicky Wells, a gyönyörű és világhírű riporter munkájába temetkezve próbál meg elfeledkezni szerelmének, Charlesnak értelmetlen öngyilkosságáról. Élete csupa izgalom: hol Pekingből tudósít a diáklázadásról, hol Bejrútból a polgárháborúról, hol Párizsból egy véres terrorista merényletről.
Amikor éppen feltűnik egy új, boldog kapcsolat ígérete, egyik este egy római tévériportban mintha Charlest pillantaná meg a képernyőn. Kétségek között indul el, hogy kiderítse az igazat: Charles valóban meghalt? Ha csak megjátszotta, miért tette? Hol lehet most?"

Az írónőtől származik az egyik kedvenc könyvsorozatom, az Egy gazdag nővel kezdődő, Emma Harte-családregény. Több különálló regényét is olvastam, ez is tetszett.

Nora Roberts: Kulcs-trilógia

Ezt a trilógiát pont azalatt olvastam ki, amikor Veronika kórházban volt, még februárban, úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy a negatív emlékek is befolyásolhatták véleményemet, de ezek a könyvek nem igazán tetszettek. A fülszöveg is megtévesztő, mert a félistennőknek különösebb szerepük nincs, csak ki kell szabadítani a lelküket. A főszereplő három egyszerű halandó nő, akiknek egy hónap alatt kell megtalálniuk egy-egy kulcsot, valamilyen módon eljutva a képzelet világába.
"Malory művészlélek, és van érzéke a szépség iránt. Neki kell megtalálnia a fény kulcsát. Dana számára mindig is a könyvek jelentették a legnagyobb élvezetet. Neki a tudás kulcsát kell megkeresnie. Utolsónak maradt Zoe. Neki a bátorság kulcsát kell megkeresnie, és ehhez ravasznak, erősnek kell lennie, különben minden semmivé lesz, amit addig megtettek. "

Több fantasy-szerű regényt olvastam már Nora Robertstől, ez volt az egyetlen, amelyik nem igazán jött be. A teljesség kedvéért idézem a fülszöveget is:

"Mindhárom lány félistennő, és valamilyen különleges adottsággal rendelkezik. Az elsőé a művészet vagy a szépség, a másodiké a tudás vagy az igazság, a harmadiké pedig a bátorság vagy a vitézség adománya. Egy gonosz varázsló megátkozza a lányokat. Ellopja a lányok lelkét, és bezárja egy üvegdobozba, amit a Lelkek Ládikájának hívnak. Három kulcs van a ládához, amelyet csak emberi kéz nyithat ki. Amikor a keresés sikeresen befejeződik, kinyílik a Lelkek Ládikája,és az Üveglányok kiszabadulnak. Három kulcs. Három nő. Mindegyiknek 28 nap áll rendelkezésére, hogy végigvigyen egy veszélyes kutatást. Ha az egyikük elbukik, mind elvesztek. Ha mindegyikük kiállja a próbát, pénz, hatalom és boldogság vár rájuk. Többre van szükségük a puszta értelemnél és eltökéltségnél. Meg kell nyitniuk a szívüket és az elméjüket. És hinniük kell, hogy minden és bármi lehetséges."

Tess Gerritsen: Eltűntek

"A kevésbé fejlett országokban mindmáig sok fiatal nő hiszi, hogy a mesés Nyugaton, főként Amerikában lelheti a boldogságot és a jólétet, amiről álmodik. Ez ad alapot a nyugati emberkereskedelem egyik fajtájának, melynek célja a prostitúció. Tess Gerritsen a közkedvelt amerikai krimiíró első magyarul is olvasható regényének két nő a főhőse. Anja, a szexuális szolgáltatásokra kényszerített belorusz lány és Jane Rizzoli az állapotos nyomozónő egy kormánykörökig gyűrűző bűnügy közepébe csöppenek, s egy idő után már csak egymásra számíthatnak az mindinkább növekvő veszély közepette. Az Eltűntek valós alapokra épülő sodró erejű krimi-thriller egy méltán népszerű szerző tollából. Tess Gerritsen regényei eddig harmincegy nyelven jelentek meg, több mint tizenöt millió példányban. A magyar olvasók is bízvást örömüket lelik majd bennük."

Tess Gerritsentől A sebészt olvastam először, nagyon tetszett, és kíváncsi voltam, hogy milyen egy nem orvoskrimi ugyanannak a szerzőnek a tollából. Nos, izgalmas volt, nem csalódtam, úgyhogy jöhet a többi műve is.

Nora Roberts 6 könyve

Nora Roberts könyveit remekül jellemzi ez a vallomás, amelyet több regényének elején is olvastam:

"Semmi mást nem találok olyan lenyűgözőnek, mint a férfi és a nő kapcsolatát. Ez a kapcsolat számomra hatalmas rejtély, amelyet időről időre meg lehet oldani, ráadásul sokféle módon. Az évek során nagy örömet szerzett, hogy a regényeimben határozott férfiakat és erős jellemű nőket hoztam össze egymással, majd megfigyeltem, hogyan vívják meg csatáikat. És végül hogyan fedezik fel, mi lakozik a szívük mélyén, és hogyan lesznek szerelmesek egymásba."

Az elmúlt hónapokban ezeket a könyveket olvastam az írónőtől:

Az elbűvölő mágus

"A csinos Rona helyettesíti apját azon az üzleti tárgyaláson, melyen az illuzionista Patrick Atkins televíziós fellépését szervezik. A lányt foglyul ejti a különleges varázsú mágus, és a férfit is lebilincseli a szebbik nem képviselője. Bár az új szám elmélyült munkát követel, képtelen a feladatra összpontosítani, mivel folyton a lányra gondol. A műsor Ronának is esélyt adna a bizonyításra önmaga, apja és most már Patrick előtt is..."

Nagyon tetszettek benne a mutatványos részek, még úgy is, hogy nem lebbentették fel a fátylat a trükkökről.

Nyári álmok

Ez a könyv két novellát tartalmaz:

Rejtett természet:

"A Celebrity magazin tehetséges, becsvágyó munkatársnőjének, Lee Radcliffe-nek számos hírességgel volt már dolga, de a hátborzongató regény műfajának avatatlan királyát, a csökönyösen zárkózott, magányos Hunter Brownt mindeddig hiába próbálta megszólaltatni. Ezért aztán igent mond, amikor a férfi cserébe egy exkluzív interjúért meghívja egy kéthetes nomád kempingezésre..."

A nomád kempingezés minden percében együtt éreztem a főhősnővel...

Villanófény:

"Az életvidám, könnyed fényképésznő, Bryan Mitchell ragyogóan felfelé ívelő pályafutásának csúcspontjaként megbízást kap egy folyóirattól, hogy készítsen fotóesszét, "Amerikai nyár" címmel a Pulitzer-díjra jelölt, pályáját haditudósítóként kezdő Shade Colbyval közösen. Bár végletesen különbözően látják a világot, ellenállhatatlanul vonzódnak egymáshoz..."

Nagyon tetszett a két fotós különböző látásmódja, hogy ki milyen témát fotózott, a különböző nyári témaválasztások, néhány fotózási kulisszatitok. A másik novellában megismert Lee életének további eseményeiről is olvashatunk benne. Szeretem azt, amikor megtudjuk, mi történik a "boldogan éltek, amíg meg haltak" mondat után :-)

A múlt titkai

"Cilla régebben híres gyermekszínész volt, de most sokkal több örömet talál abban, hogy kétkezi munkával keresi kenyerét. Régi épületeket újít fel, és jó áron eladja őket. Elhunyt nagymamája házához is azért érkezik, hogy megmentse az enyészettől. Annyira belemerül a munkába, hogy eleinte észre sem veszi szomszédját, Ford Sawyert. Ám nem tud sokáig közömbös maradni a nyurga, zöld szemű és rendíthetetlen nyugalmú képregényíró iránt.
Cilla a kacatokkal teli padláson egy gondosan elrejtett levélköteget talál. A levelekből kiderül, hogy rejtélyes halála idején nagymamája, a híres és ünnepelt színésznő állapotos volt, és a gyermek apja egy helybéli családos férfi lehetett. Cilla szeretné megtudni, hogy mi történhetett a házban azon az éjszakán. A múlt titkainak feltárása még fontosabbá válik, amikor a ház, illetve Cilla titokzatos támadások célpontjává válik..."

Tudtam, hogy nem kellett volna elolvasnom, mert nem szeretem azokat a történeteket, ahol valaki másnak a bűnei vagy hibái miatt szenvednek. Idegesítő volt Cilla hírnévre vágyó, színésznő anyja is. Ami viszont tetszett benne, azok a lakásfelújításos-lakberendezéses részek és a képregényírás kulisszatitkai.

A legjobb terv

"Abra Wilson keményen megdolgozott az építészmérnöki oklevélért. Nem csoda hát, hogy elszánt határozottsággal képviseli az építészettel kapcsolatos álláspontját. Így van ez akkor is, amikor azokról az épületekről esik szó, amelyeket épp most emelnek a híres üdülőhelyen. A szintén építész Cody Johnsonnnak is kialakult álláspontja van a megbeszélések tárgyát képező tervről. És ahogy halad az üdülőhelyi építkezés, ők nap mint nap összeszólalkoznak, pedig egyre jobban vonzódnak is egymáshoz, hiszen e viták ellenére - vagy talán éppen ezért - tisztelik egymás tehetségét. A tervek megvalósításával együtt, számos meglepetés és veszélyhelyzet közben alakul kettejük személyes története..."

Tetszett, de nem volt kiemelkedően érdekes.

Piruett

"Lindsay szülői unszolásra kezd balettozni, s tizennyolc évesen már Amerika legjobb táncosa. Mégis kénytelen hazatérni szülővárosába, hogy gondoskodjon megözvegyült édesanyjáról. Az építész Seth is itt telepszik le, ahol igazi otthont akar teremteni árva unokahúgának. A kislány tehetséges táncos, aki isteníti a balettiskolát nyitó tanárnőt, s hamarosan Seth is vonzódni kezd Lindsay iránt. A lány sűrű munkarendje azonban alig hagy nekik időt ismerkedésre. A bimbózó szerelem egy elmérgesedő vitába torkollik, s Lindsay visszarepül New Yorkba, egykori társulatához. De vajon jelent-e neki akkora örömöt a színpad, mint amilyent Seth ölelése?"

Nagyon érdekes volt megismerkedni egy kicsit a táncosok életével, jobban tetszett, mint A legjobb tervek.

Táncrend

"Ruth, az ifjú balerina mindig is bálványozta Nickolai Davidov koreográfust, aki hosszú éveken át barátja és nevelője volt. Bár Nick gyerekszámba veszi, s a lány is azt hiszi, elszállt a férfi iránti rajongása, egy érzelmes, új előadáson dolgozva elsöprő vonzalom bontakozik ki köztük..."

Véletlenül kölcsönöztem ki a Piruettel együtt, és csak olvasás közben derült ki, hogy annak a folytatása, ennek nagyon megörültem. Mélyebben megismerjük a klasszikus balett világát, nagyon tetszett a könyv.

A múlt titkai

"Cilla régebben híres gyermekszínész volt, de most sokkal több örömet talál abban, hogy kétkezi munkával keresi kenyerét. Régi épületeket újít fel, és jó áron eladja őket. Elhunyt nagymamája házához is azért érkezik, hogy megmentse az enyészettől. Annyira belemerül a munkába, hogy eleinte észre sem veszi szomszédját, Ford Sawyert. Ám nem tud sokáig közömbös maradni a nyurga, zöld szemű és rendíthetetlen nyugalmú képregényíró iránt.
Cilla a kacatokkal teli padláson egy gondosan elrejtett levélköteget talál. A levelekből kiderül, hogy rejtélyes halála idején nagymamája, a híres és ünnepelt színésznő állapotos volt, és a gyermek apja egy helybéli családos férfi lehetett. Cilla szeretné megtudni, hogy mi történhetett a házban azon az éjszakán. A múlt titkainak feltárása még fontosabbá válik, amikor a ház, illetve Cilla titokzatos támadások célpontjává válik..."

Tudtam, hogy nem kellett volna elolvasnom, mert nem szeretem azokat a történeteket, ahol valaki másnak a bűnei vagy hibái miatt szenvednek. Idegesítő volt Cilla hírnévre vágyó, színésznő anyja is. Ami viszont tetszett benne, azok a lakásfelújításos-lakberendezéses részek és a képregényírás kulisszatitkai.

A legjobb terv

"Abra Wilson keményen megdolgozott az építészmérnöki oklevélért. Nem csoda hát, hogy elszánt határozottsággal képviseli az építészettel kapcsolatos álláspontját. Így van ez akkor is, amikor azokról az épületekről esik szó, amelyeket épp most emelnek a híres üdülőhelyen. A szintén építész Cody Johnsonnnak is kialakult álláspontja van a megbeszélések tárgyát képező tervről. És ahogy halad az üdülőhelyi építkezés, ők nap mint nap összeszólalkoznak, pedig egyre jobban vonzódnak is egymáshoz, hiszen e viták ellenére - vagy talán éppen ezért - tisztelik egymás tehetségét. A tervek megvalósításával együtt, számos meglepetés és veszélyhelyzet közben alakul kettejük személyes története..."

Tetszett, de nem volt kiemelkedően érdekes.

Piruett

"Lindsay szülői unszolásra kezd balettozni, s tizennyolc évesen már Amerika legjobb táncosa. Mégis kénytelen hazatérni szülővárosába, hogy gondoskodjon megözvegyült édesanyjáról. Az építész Seth is itt telepszik le, ahol igazi otthont akar teremteni árva unokahúgának. A kislány tehetséges táncos, aki isteníti a balettiskolát nyitó tanárnőt, s hamarosan Seth is vonzódni kezd Lindsay iránt. A lány sűrű munkarendje azonban alig hagy nekik időt ismerkedésre. A bimbózó szerelem egy elmérgesedő vitába torkollik, s Lindsay visszarepül New Yorkba, egykori társulatához. De vajon jelent-e neki akkora örömöt a színpad, mint amilyent Seth ölelése?"

Nagyon érdekes volt megismerkedni egy kicsit a táncosok életével, jobban tetszett, mint A legjobb tervek.

Táncrend

"Ruth, az ifjú balerina mindig is bálványozta Nickolai Davidov koreográfust, aki hosszú éveken át barátja és nevelője volt. Bár Nick gyerekszámba veszi, s a lány is azt hiszi, elszállt a férfi iránti rajongása, egy érzelmes, új előadáson dolgozva elsöprő vonzalom bontakozik ki köztük..."

Véletlenül kölcsönöztem ki a Piruettel együtt, és csak olvasás közben derült ki, hogy annak a folytatása, ennek nagyon megörültem. Mélyebben megismerjük a klasszikus balett világát, nagyon tetszett a könyv.

Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap

"1926. december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla.

Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak.

Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról."

Nagyon érdekes könyv, más volt, mint a korábban olvasott Agatha Christie-életrajzok, tetszett.

Daniel Silva: A Moszad ügynöke

"Név: Gabriel Allon, izraeli kém, bérgyilkos és restaurátor.
Célállomás: Amszterdam
Feladat: egy meggyilkolt holland ügyének felderítése, akinek az izraeli titkosszolgálathoz is köze volt.
Rutinfeladatnak tűnik, főként egy olyan dörzsölt ügynöknek, mint Allon, de nyomozás közben váratlanul forró nyomra bukkan, amely egészen a csatorna másik oldalára, London szívéig viszi, ahol egy terrorista csoport nagyszabású merényletre készül. Közben elrabolják az amerikai nagykövet lányát, és a helyszínre érkező Allont az elkövetők felismerik, így ő is rákerül a halállistára… Elizabeth Halton percei meg vannak számlálva; Allon versenyt fut az idővel, és a fél világot beutazza, hogy megmentse a nőt, de legfőképpen, hogy elkerülje a biztos halált."

Nagyon tetszett a könyv, kíváncsi vagyok a többi Gabriel Allon-regényre is, amelyek ebben a sorrendben jelentek meg:
- Hidegvérrel
- Az angol bérgyilkos
- A Gyóntató
- Utolsó esély
- A bosszú
- A Moszad ügynöke a Vatikánban (= A hírvivő)
- A Moszad ügynöke
- A Moszad ügynöke Moszkvában
- A Moszad ügynöke és az oligarcha
- A Moszad ügynöke és a Rembrandt-ügy

Két újabb kötetet már kikölcsönöztem. Ezeket nem sorrendben fogom olvasni, mint J.D.Robb Eve Dallas-sorozatát, hanem amelyik épp elérhető lesz a könyvtárban.

Robert Ludlum: A Hádész-faktor

"Három ember gyors egymásutánban, érthetetlen módon meghal az Egyesült Államokban. Halálukat soha nem tapasztalt tüneteket elődidéző, ismei vírus okozza, amely előtt tehetetlenül állnak a tudósok, köztük Sophia Russell, az amerikai hadsereg fertőző betegségekkel foglalkozó kutatóintezetének munkatársa. Sophiának azonban támad egy bizonytalan ötlete, s tovább is lépne, de a vírus őt sem kíméli.Vőlegénye, Jon smith orvos-alezredes egy rég nem látott baráttól szűkszavú figyelmeztetést kap: meneküljön, mert életveszélyben van. A figyelmeztetést rögtön megmagyarázhatatlan támadások követik. Egy rejtélyes, kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkező erő tör az életére, az amely Sophia halálát is okozta. Smith egyszerre válik üldözötté és üldözővé. Félelem és düh hajtja, menteni igyekszik magát, s kideríteni, miért, ki miatt veszítette el szerelmét. Áthatolhatatlannak tűnő falak veszik körül, próbálkozásai kudarcot vallanának, ha nem lennének a barátai: Marty az autista számítógépes zseni és Howell , a rejtélyes öreg brit, a SAS kommandó egykori tisztje... "

Azóta terveztem, hogy olvasok valamit Robert Ludlumtól, amióta megtudtam, hogy a Bourne-filmek az ő regényeiből születtek. A könyvtári polcról találomra ezt a regényét emeltem le, izgalmas volt, nagyon tetszett :-) Ráadásul mázlim volt, mert pont ez az első kötete a szupertitkos Covert One-ügynökségről szóló sorozatnak, amelynek két másik része már a polcomon figyel.

A Covert One-sorozat kötetei:
- A Hádész-faktor
- A Kasszandra-szerződés
- A Párizs-opció
- Az Altman-kód
- Lazarus-vendetta
- Moszkvai kór
- Sarkvidéki küldetés
- (The Infinity Affair)

Stieg Larsson: Millennium-trilógia

A tetovált lány

"Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt."

A lány, aki a tűzzel játszik

"Tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe – köztük befolyásos emberek – a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. A tetovált lány című regényből már megismert Lisbeth Salander is tudomást szerez a Millennium tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele ez a furcsa, öntörvényű lány egy az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni, pedig nem csak a rendőrség keresi…"

A kártyavár összedől

"A zseniális és öntörvényű Lisbeth Salander életveszélyesen megsebesül. Még kórházban ápolják, amikor egy szűk, semmitől vissza nem riadó kör már szervezkedni kezd. A tét óriási a számukra: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvénytelenségeket követtek el. Mindenre képesek, hogy Salandert egyszer és mindenkorra eltüntessék, és ártalmatlanná tegyék szövetségesét, a sztárújságíró Mikael Blomkvistot is, aki jól dokumentált tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket. Rendőrök, titkos ügynökök, újságírók, közhivatalnokok válnak szövetségessé vagy halálos ellenséggé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet óriási botránnyal fenyegeti."

Stieg Larsson eredetileg tízkötetesre tervezte a sorozatot, azonban 50 éves korában roppant sajnálatos módon elhunyt, szívroham következtében.

Az első könyv önmagában is kerek egész, a második és harmadik azonban olyan, mintha egy regény lenne, két kötetben kiadva. Nagyon izgalmas volt mindegyik, az első és a harmadik tetszett a legjobban, talán azért, mert a második inkább csak felvezetése az utolsónak. Fontos tudni azonban, mielőtt valaki elkezdi olvasni, hogy vannak bennük durvább részek, amelyek hangosan sikítanak tizennyolcas karikáért.

A szerző a harmadik kötetben szépen elvarr minden fontos szálat, azonban érdekelt volna néhány apróbb dolog folytatása, ha megjelenhettek volna a további kötetek is. Az ne olvasson tovább, aki még nem olvasta az összes könyvet, de majd szeretné!

- Lisbeth találkozik ikertestvérével, Camillával?
- Elégtételt vesz azokon Lisbeth, akik a második kötetben nagyon rossz színben tüntették fel nyilatkozataikkal?
- Mikael és Monica meddig maradnak együtt?
- Mi lesz Mikael és Erika kapcsolatával?

Lee Child: Megérte meghalni

"Jack Reacher sebesülten, kínzó fájdalmak közepette érkezik meg egy jellegtelen nebraskai kisváros álmos estéjébe, ahol azonnal titkok és hazugságok sűrű hálójában találja magát. Igazságérzete nem engedi továbbmenni úti célja, Virginia felé. Bár mindenki azt szeretné, hogy eltűnjön. Ha lehet, örökre. A helyi bűnszervezet, amely az egész várost uralma alatt tartja, néhány órával Jack érkezése után már őt keresi élve vagy halva. A hírhedt Duncan család amúgy is nagy bajban van: titokzatos szállítmányuk napok óta késik, megrendelőik egyre türelmetlenebbek. A kisváros élete felbolydul, újabb és újabb nehézfiúk érkeznek, a félelem és a nyugtalanító várakozás a végsőkig feszíti az idegeket. Miközben Jack egy helybéli asszony huszonöt évvel ezelőtt eltűnt kislánya után nyomoz, egyre-másra keresztezi Duncanék útját. Léptei nyomán sötét titkok és gonosz tervek kerülnek napvilágra."

Nos, nem lepődtem meg, hogy Jack Reacher túlélte a 61 óra végén történt hatalmas robbanást, azt is megtudjuk, hogyan. Ez a könyv is nagyon tetszett, annak ellenére, hogy kicsit sokkoló volt, amikor kiderült, mi a hírhedt Duncan család féltett titka. A gonosz persze elnyeri méltó büntetését, a jók sorsa jóra fordul, Reacher pedig folytatja útját Virginiába, hogy találkozzon a 61 órából megismert, bájos hangú hölggyel. Abban a könyvben egyébként néhány magas pozícióban lévő, rossz ember elkerülte a Jackkel való, számunkra nem sok jóval kecsegtető találkozást. Úgyhogy kíváncsian várom, hogy a következő kötetben a) Reacher tényleg találkozik-e Susannel, b) meglakolnak-e a gazok, c) vagy teljesen új kalandok várnak kedvenc főhősünkre.

Fejős Éva

Eper reggelire

A Hotel Bali című nagysikerű regény rengeteg kérdést hagyott megválaszolatlanul. Az ott megismert négy barátnő élete immár végérvényesen összefonódott, talányosabb utakon, mint hinnénk. Milyen drámai kihívás elé állítja a sors Szilvit, karrier vagy szerelem a fontosabb Gabi számára, vajon Dóra búcsút int-e Balinak, a földi paradicsomnak az elképzelt boldogság reményében, és legfőképpen, helyrehozható-e a múlt szörnyű tévedése Judit számára, van-e újrakezdés a barátságban és a szerelemben? Fejős Éva immár negyedik sikerkönyvével jelentkezik, és ezúttal a rajongói által legjobbnak tartott Hotel Bali folytatásával, melyben beavatást nyerünk férjek, szeretők és szerelmek történetébe, bocsánatos és helyrehozhatatlan bűnök, valóra váltott és elszalasztott álmok, életreszóló leckék és szerelmek világába.

Ez a második regény, amit Fejős Évától olvastam. Jó volt megtudni, hogyan alakult a négy barátnő sorsa, fordulatokben ez sem szűkölködött, jól szórakoztam rajta.

Csajok

Három nő, egy férfi. Flóra, Móni, Hanna és Márk. Igazi, jó barátok. Csetlenek-botlanak az életben, jól ismerik már az érzelmi hullámvasutat: néha lent vannak, máskor pedig a csúcsra repülnek… ahogy mi mindannyian. Ők a Vénusz-lakók, akiknek története akár párkapcsolati kézikönyvként is olvasható, hiszen majdnem minden ballépés felsoroltatik benne, amelyet elkövethetünk a szerelemben.
Elvégre így vagyunk teljesek: Mars és Vénusz, férfi és nő – még ha vannak is egymással harcaik, még ha nem értik is meg maradéktalanul egymást, azért jól tudják, ha humorral tekintenek saját magukra, akkor csatákat veszíthetnek ugyan, de a háborút megnyerik.

A történet először az interneten jelent meg folytatásos formában, hetente egy-egy rövidebb fejezetet lehetett olvasni. Utána adták ki könyv formájában, tetszik benne, hogy meghagyták a rövid fejezeteket. A szerzőnő eddig olvasott regényei közül ez a kedvencem, számomra ez a leghumorosabb, legszórakoztatóbb. Remélem, lesz folytatása ennek is.

A mexikói

Galántai Zsófi úgy érzi, célba ért. Sikeres a munkájában, és végre összeköltözhet szerelmével. Aztán jön egy furcsa, szégyenteljes, mégis emlékezetes éjszaka egy messziről jött idegennel, és Zsófi jól felépített élete összeomlik. Mindent hátrahagyva elindul a mexikói után, aki titokzatos jeleket hagy neki szerte a világban… Szerelem? Kalandvágy? Zarándoklat? – vajon mi hajtja a magyar lányt egyre egzotikusabb tájak, egyre veszélyesebb kalandok, és önmaga számára is ismeretlen énje felé?

Érdekes volt az alapgondolat, történtek benne meglepő dolgok, nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem lett kedvencem.

A szavazás eredménye

A két hétig tartó,  mérsékelt lelkesedést okozó szavazás az alábbi eredménnyel zárult:

Lee Child: Megérte meghalni   1 (25%)
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszott   0 (0%)
Fejős Éva: Csajok    2 (50%)
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap    0 (0%)
Nora Roberts: Táncrend   0 (0%)
Nora Roberts: Kulcs-trilógia   0 (0%)
Nora Roberts: Halálos emlék    0 (0%)
Stieg Larsson: A tetovált lány    1 (25%)
Fejős Éva: Eper reggelire    2 (50%)
Tess Gerritsen: Eltűntek    0 (0%)
Nora Roberts: Piruett    0 (0%)

Ennek megfelelően jönnek majd a könyvajánlók.

Most három újabb könyvet olvasok egyszerre, mikor melyikhez van kedvem. A Daniel Silva-féle A Moszad ügynöke tetszik a legjobban, a többi regényét is el fogom olvasni.

Mostanság

Jelenleg három könyvjelzőm is használatban van, ritkán csinálok ilyent.

Elkezdtem Fejős Éva: Csajok c. könyvét, majd a könyvtárban belebotlottam A lány, aki a tűzzel játszik regénybe, amelyet két hét múlva kell visszavinnem. Közben névnapomra megkaptam a legújabb Lee Child-könyvet (Megérte meghalni), úgyhogy beelőzte a másik kettőt.

Kedves Olvasóim! Amíg vadul olvasok, kérlek szavazzatok jobboldalt, hogy melyik regény könyvajánlója érdekelne benneteket a leginkább. Többet is meg lehet jelölni, a kialakult sorrend alapján írom majd a további beszámolókat.